Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 2. szám · / · Figyelő

Móricz Zsigmond: Három nemzedék
egy hanyatló kor története

Szekfű Gyula nagyon érdekes történetíró mester. Nemcsak az látszik meg az írásain, hogy a történetírás is líra, hanem mindjárt tisztára zsánerképet ad.

Első könyve Rákócziról olyan volt, mint mikor a sovány kancellista elmegy a tenyeres-talpas strázsamesterékhez, osztán kipletykálja a fejedeleméket, mer hát "azt csak ő tudná elmondani! ha akarná! hogy mi az igazság!"

A második könyve "A magyar állam életrajza" olyan, mint egy modern udvari történészé, aki ma éppen úgy megtalálja a korszellemnek megfelelő családfát, mint őse a Hunyadi Mátyás számára a hibátlan genealógiai sort a római Corvinokig: ő a német tudomány vívmányai szerint így jut el ősünkig a Kháoszig.

De éppen e pszichológiai szempontból legérdekesebb ez a harmadik könyve, amelyben a keresztény-kurzus egész ideológiáját egybeállítja s fölépíti rá a családfát Széchenyiig.

A régi kurtanemesosztály sírva vigadó, nekem nagyon rokonszenves, nagyon szeretetreméltó, de bizony mit se lendítő tempója lesz itt tudományos elvvé.

Hogy mennyire nem komoly és mennyire nem könyv: legyen szabad utolsó két mondatát idézni:

"A hanyatló kor sötét erői, belső ellenmondásai így paralizálták, sőt tették pillanatnyira magyarságunkra is veszedelmessé Ady Endrében nem az akaratot, vagy erkölcsöt - ezek belőle, dekadencia kendőzetlen arcú gyermekéből, sajnosan hiányoztak - de a leghatalmasabb és legtisztább faji ösztönt, mely közöttünk, az utóbbi nemzedékben kinyilatkoztatá magát. A magyarságnak, a lassú felemelkedés során előbb önmagára kell majd találnia, hogy Adyban is megismerje és megszeresse saját fajtáját, véréből való vérét, lelkéből vett lelkét."

Hát hogy kell ezt? mán mint konklúziót? érteni? ...A csillagát, Székfű Gyula komám!... Hát Ady Endre olyan Krisztus, hogy a magyarság csak századok múlva fog hozzá érteni? De egyelőre olyan moral insanity, hogy rukki?... Vagy úgy értsem: hogy kék nektek Ady Endre! nagyon jaú vóna! csak ne azt fújná, amit süvölt.

Ez, Székfű Gyula, ez nem magyar virtus, ez a legutolsó cigánykupec fogása, akinek a saját eladó lova: ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes...

Bizony, jobb lett volna, ha Szekfű Gyula ezzel az energiával, ezen a 333 nagy oldalon feldolgozta volna a Bécsben levő történelmi emlékeket, mint két év előtt tanácsoltam neki. Ki tudja, lesz e valaha magyar ember abban a szerencsés helyzetben, mint ő volt az utóbbi években Bécsben. Ahhoz, hogy megmentsük a magyar emlékeket, a magyar múltat, nem is a hazaköltöztetés az első, de a tudományos lefoglalás. Szekfű Gyulának nem lehet megbocsátani, hogy a malom alatt kelepelt, míg szótlanul és szorgalmasan őrölnie kellett volna.