Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 2. szám
(holnaparcú társaimnak, kiket még nem ismerek).
Hideg a testünk,
Hideg a lelkünk,
Belepve hóval,
Ma nem fogadtok,
Mint egykor régen,
Tárogatóval.
Alszik a népem, -
A lelkem borzong,
A testem fázik,
Kinn hull az eső,
Itt benn a halál
Litániázik.
Új bánatoktól
Duzzad az Olt s nyög
Fogaras vára,
Uszik a népem
S a vesztett örökség:
Alsó-komána.
Népem hullását,
Bús elmúlását,
Csak néztem s hagytam,
S mindenem adtam:
Árvalyányokra
Ha kacsingattam.
Sűrű rajokban
Jőnek a bűnök,
Ma úgy mint akkor,
Segít rajtunk a
Föloldozás majd
Itéletnapkor?
S ha születhetett
A Minden Ura
Egykor az ácsnál,
Mért ne szülessünk
Új tiszta létre
Egy új Mohácsnál?
*
Magyar Tegnapból
Riadtan futok
A magyar Má-hoz:
(Homályos szemekkel
Lopódzom néha
Az Ur asztalához.)