Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 1. szám
- Oh, édes kedvesem,
Mától már nincs cseléd.
Fogsz-e szeretni még,
Ha rút lesz a kezem?
És kint a gőzös konyhán mosok mocskos ruhákat
S az asszonyok az utcán talpig fehérbe járnak?...
- Megcsókolom kezed,
Megcsókolom a szád,
Minden tiszta ruhát
Megköszönök neked.
És hogyha újra látjuk a drága régi házat,
Mindennap, ha kívánod, fehér selyembe' jársz majd.
- Oh, édes kedvesem,
A három sír nagyon.
Ha gyűrűm eladom,
Férjem maradsz nekem?
Oly szűk nedves szobánk és a gyerekek zokognak
Mondd őszintén: nem fogsz-e elhagyni minket holnap?
- Mutasd szegény kezed.
A gyűrűt el ne add,
Az újjadon marad,
Le sírban sem veted.
Nem elhagyni akarlak, de így még meddig várjunk?
Megyek és visszaszerzem napfényes régi házunk!
- Oh, édes kedvesem.
Ne siess oly nagyon.
Vérfolt a házakon,
Tarló a földeken.
A rabló résen áll még, oh várj, amíg kifárad
S leteszi fegyverét, hogy örüljön birtokának.
- Megcsókolom kezed,
Esztendő mulva várj.
Esztendő múlva már
Eljövök értetek.
Egy fél napot se késem, itt leszek újra nálad
Megyek most, visszaszerzem a drága, régi házat!