Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 23-24. szám
Mely súgár siheder sürg ma körülted a
Barlang hűs öliben, rózsa-özön, s pazar
Illat-árba' fürödvén?
Formás kontyba kinek kötöd
Omló szőke hajad? Jaj! be keservesen
Sír majd, hogyha hited megszeged álnokúl,
S mit nem vár: a viharzó
Tenger vésze reá szakad,
Bár még most aranyos-voltodat élvezi,
S mindig ily od'adó, hű szeretőt remél
Benned; női szeszélyről
Mit sem sejtve szegény feje.
Én, mint megfogadám, csak meneküljek, ím
Még csúron-vizesen falra akasztom a
Vészes tenger Urának
Gúnyámat s vele képemet.
(Debrecen, 1920. július 5.)