Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 21-22. szám

Charles Baudelaire: Utra hivás

Hugom, Szerelem
szállj messze vélem,
szállj boldog egekbe suhanva!
hol a vágy hona vár,
szerelemre halál
s a világ lelked köde-hamva!
A nap tüze más:
nedves ragyogás
s bús lelkem oly puha köntös,
mint baltüzü éj-
szemedben a kéj
halk fátyla, ha könnyeket öntöz.

Csupa szépség odalent,
csupa fény és csupa rend.

Sok drága butort
ragyogni csiszolt
az idő simafényü zománca;
illat- s zamatár
kék mámora száll
s kertünket elönti az ámbra,
sok tompa tükör
mély sikja büvöl
csodálni Kelet ragyogását,
melynek szine friss
és szótalan is
bezsongja szivedbe varázsát.

Csupa szépség odalent,
csupa fény és csupa rend.

Nézd: mennyi hajó!
álomba haló
tülküktől zeng a csatorna;
ez mind tied: ints!
s nincs oly csoda-kincs,
mely lábad elé ne omolna!
Hűs alkonyi csönd;
tüzglória önt
a mezőkre, tavakra csodás szint
és permetező
langy álma besző:
skarlát, arany és üde jácint.

Csupa szépség odalent,
csupa fény és csupa rend.

Szabó Lőrinc