Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 17-18. szám · / · Walt Whitman: A vihar büszke zenéje
Hallom minden nemzet tánczenéjét,
A keringőt, (valami csiklandó ütem megfürdet, beleejt a gyönyörüségbe)
A bolerót, a pengő gitárt és csattogó kasztanyettet.
Ó-, és ujkori vallásos táncokat látok,
Hallom a héber lira zengését,
Látom a kereszteseket marsolni zenéjük harcias dallamánál magasra tartva a keresztet.
Hallom a dervisek egyhangu énekét teletüzdelve őrjöngő kiáltozással,
Amint örvénylőn körbe keringenek Mekka felé forditva végül is arcukat,
Látom az arabok és perzsák elragadtatott szent táncát,
Majd Eleusisban, Ceres otthonában a táncoló mai görögöket,
Hallom, testük hajlására, hogy verik össze tenyerüket,
Hallom lábuk ütemes csusszanását.
Most meg az ókori, vad korribantusi táncot látom, amint a táncosok megsebzik egymást,
És látom a római ifjakat, akik a flazsolet éles hangjára feldobják és elkapják fegyverüket,
Amint térdre hullnak és talpra szöknek.
A muzulmán mecsetről hallom a müezzin hivását,
Bent látom az imádkozókat, (nincs szertartás, se beszéd, meggyőzés, szó,
Csak csendesség, komolyság, ájtatosság - felemelt, izzó fejek - önkivületes arcok.)