Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 17-18. szám · / · Walt Whitman: A vihar büszke zenéje
A vihar büszke zenéje!
Szabadon iramló szélroham, fütyülve zug a preriken át!
Erdei fák koronájának erős moraja! Hegyek szélvésze!
Mesékké vált sötét alakok! elrejtett zenekarok!
Ti, fantomoknak vidám hangszerű szerenádjai,
Mik a természet ritmusával árnyalják be szinesen minden nemzet nyelvét,
Ti húrok, avitt zeneszerzők hagyatéka! ti kórusok!
Ti szabálytalan, keletről szakadt szabad, vallásos táncok!
Ti folyamoknak szintalatti hangja, ömlő vizesések robaja,
Távoli ágyuk moraja, míg a lovasság átüget!
Táborok visszhangja, a különféle kürtjeleket visszaverő!
Zajgó seregléssel megtöltitek a késő éjszakát s engem tehetetlenné igáztok,
Ahogy betértek árva hálószobámba, - fogva mért tartatok?