Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 17-18. szám
Nyugodalmat kér az Egektől, kit vész
Nyílt vizen lep meg, mihelyest a holdat
Köd borítá el s vezető csillag nem
Nyugodalmat kér a csatában ádáz
Thrák is, a díszes kelevészű méd is,
Grosphusom! mit semmi arany, se' bíbor
Mert a léleknek viharát, a gondot,
Mely a fényes lak födeléig röpdes,
El nem űzik Perzsa királyok kincse
Ám kevés mellett is örömben él az,
Egyszerű asztalt aki tud becsűlni,
Édes álmát nem veri kapzsi vágy el,
E rövid létben nagyokat müvelni
Mért akarnál? Más nap alá minek mégy?
Hisz ki honjából menekűl, magától
Az emésztő gond felül érc-hajónkra
S a lovas-dandárt nyomon űzi-hajtja,
Mint a szarvas gyors, s az esőt elűző
A jelen jóval megelégedett szív
A jövendőket ne kutassa; a bajt
Hordja békével, hisz egészen boldog
A dicső Achillt hamar elragadta
Csúf halál, Tithont megaszalta aggság!
S tán, amit tőled rabol el, ma nékem
Száz gulyában bőg a barom körűlted,
Ménesed gazdag telivér-lovakban
S válladat kétszer bemerített bíbor
Végzetem nékem pici birtokot szánt,
Ám tetézé azt a görög Camena
Ihletével, meg hogy a csőcselékre
(1916. május 25.)
Dr. Nagy Zsigmond