Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 17-18. szám
Eljön az a nekem való majd
Meglátja szívemet szememben
Sikolt gyöngét, langallva sápad
Esik vállamhoz, úgy ölel meg.
Ezt a tavaszt én akkor érem
Mikor már száraz lessz a széna
Mikor hó lessz az almafákon
S alszik befagyva majd a nádas.
Halántékomhoz ér kezével
Deres hajamtól újja fázik
Csókol s a bánattól elájúl
Indúl hóvíz borúlt szememből.
A nap helyén hold fog lenézni
Sötét zajlás közt csónakázunk
Vad sóhaj űzi gyász vitorlánk
A jégvirágok holt honába.