Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 13-14. szám · / · Laczkó Géza: Baruti, a bazokok fejedelme
Elöl lépkedett Mboto, utána öt lépésre Baruti, a bazokok fejedelme, akit három lépésre Mszalala és Indetonga követett. A menetet a csolnak kincseivel cipekedő két rabszolga zárta be. Így vonultak gőggel és méltósággal a fejedelem szállása felé, amely félkörös nyílásán tisztelettel és áhítattal fogadta magába őket.
A bazokok lassan-lassan előóvakodtak rejtekhelyeikről, körül-körül surranták a titokzatosan hallgató kunyhót, csoportokba verődtek a falu utcáján s terén, kunyhók ajtajánál, kunyhók mögött. A férfiak komoly szavakat váltottak az eljövendőkről, az asszonyok Ngalyema halálán és özvegyei sorsán sápítoztak, a tyúkok a kispolgári önbizalom mitsemtörődésével lépegettek, lebbentek nyugvóhelyeikre, a kecskék fontoskodó, aggodalmas, mekegő fejbólogatással igyekeztek éjjeli alomra, s a kutyák nyelvüket kiöltve hasaltak el egykedvűen a porban uruk lábai előtt. Aztán az asszonyok vacsorát készíteni ki-ki kunyhójába vonult, a tyúkok szárnyuk alá dugták fejüket, a kecskék elülső lábaikra térdelve fekvésbe döccentették magukat a száraz füvön, a kutyák játékba kaptak a kunyhók homályából előmászó gyerekekkel, s a férfiak komoly szavakat váltottak az eljövendőkről.
A fejedelem szállásának nyílásában most megjelent Mboto, s a kezében tartott tam-tamra hatalmasokat ütve a bunkós verővel, harsány hangon így szólt:
- Evés után nagy paláver! Nagy paláver a piacon!
Három suhanc rögtön futásnak eredt, s az egymástól úgy negyed-negyed órányi távolságban kuporgó három falut beszaladozta hangos hirdetésével:
- Nagy paláver! Evés után!
Mboto, a kunyhóba bebújva visszaakasztotta helyére a tam-tamot, s alázattal állt meg hatalmas öccse előtt.
- Menjetek enni! - szólt Baruti. - Aztán visszajöttök! - s egy Stanleytől tanult kegyes kézmozdulattal elbocsátotta leghűbb híveit.
A hívek tiszteletteljesen faroltak ki a kunyhóból.
Baruti, egyedül maradva, nekiesett a kulacsnak, kiszopta fenékig, s vacsorája elkészültéig fintor pofák vágásával és csöndes vigyorgásokkal mulatta magát a sötétben. Aztán, a fáklyafény alatt hozzákezdett a vacsorázáshoz, a rabszolga alig győzte eléje hordani a banyánát, maniokot és tál babot: Baruti önfeledten falt és falt lankadatlanul és nagyon jól érezte magát. Végezetül bevágott egy fél dinnyét, pipára gyújtott, s csuklott és vigyorgott, vigyorgott és böfögött fejedelmien.
Ezt a királyi mulatságot híveinek visszatérése zavarta meg, akik eljöttek, hogy urukat a paláverbe kísérjék.
Baruti fölkelt, fölvette kabátját, begombolkozott, vállára kapta derék winchesterét, s hívei között megindult a nagy piac felé. Bazokország férfilakossága szabályos körbe guggolva várta nagy Napóleonját. Az érkezők beálltak a körbe, a kíséret leguggolt, Baruti meg egy görbe fadarabokból összerótt ülőkére ereszkedett, s megkezdődött a férfiak tanácskozása: a nagy paláver.
- Bazokok! - szólalt meg a nagy csöndben Baruti - a koszos karemák ifjú koromban elraboltak, rabszolgájuk voltam, aztán eladtak egy frengi úrnak, a Nagyvízen egy óriási vas kánu, amelyben száz meg száz ember fért el kényelmesen, elvitt Frengiföldre, sokat tanultam, sokat tapasztaltam. Frengiföld fejedelme most elküldött egy törzsfőt, akinek füstölgő kánuját ti is láttátok néhány nappal ezelőtt erre fölfelé elúszni, hogy a rabló arabokat megfékezze és széttapossa, mint a tetűt. Elefántagyar-gyűjtő és rabszolgafogdosó arabok jöttek erre a tájra.
A tanács-guggoló férfiak közt mozgás támadt.
- Lent, a déli vízeséseknél építettek falut. A frengi törzsfő engem küldött, hogy a bazokok feje legyek. Ngalyema buta volt és ellenállt: meghalt. Mindenki meghal, aki nekem ellenáll. De én meg foglak védeni benneteket. Vascsövemmel szembeköpöm az arabokat és ők megdöglenek. Bízzatok bennem! Aztán, én sokat tanultam, tudom, hogyan kell a földet arra kényszeríteni, hogy ötször annyi pizángot, maniokot, banyánát, kolokassziát és babot teremjen, mint eddig. Mindenki mindennap háromszor fog jóllakni, s este telt hassal, baráti böfögések közt fogjuk várni a Holdat.
A nagy paláver helyeslően morgott.
- Tudom a módját, hogy legyen tízszer annyi kecskénk és tyúkunk, mint eddig. Bízzatok bennem! Vascsövemben halál guggol, de bensőmben szeretet van a bazokok iránt. Bőségben lesz részünk. Sokat fogunk ehetni. El tudom állítani a halálos hasmenést és csodás hatalommal távozásra tudom szólítani a bendőben kővé sült eledelt. Mindent tudok. Megmérem a napot és az éjszakát és mindenkinek lépéseit. Megkenem a tetűt egy zsírral, s a tetű meghal. Adjatok egy tetűt!
Egy aggastyán fölemelkedett, s köténye alól egy kövérke kis állatkát nyújtott a fejedelem felé. Baruti egy dobozkát húzott elő nadrágja zsebéből, s odatartotta az aggastyán elé, hogy dugja bele fejjel az állatot. Az állat pár pillanat múlva halott volt. Az öreg a tenyerére fektette, s körbe hordta megmutogatni: a fáklya szomorú vörös fényében ott feküdt tenyerén a tetű holtan, mindenki láthatta.
A férfiak száját az új fejedelmük iránt keletkezett szeretet ártatlan vigyorgása húzta szét.
- Nagy fejedelem vagy Baruti! - szólalt meg Kadongo, Ngalyema sógora.
A nagy paláver helyeslően bólogatott.
- Bízzatok bennem! Az elszálló szót meg tudom fogni homokon, vagy falevélen karcolt jelekkel. Mindent tudok és a bazokok mindig jól fognak lakni. Ha engedelmesek lesztek, háromszor sem fog az esős évszak ránkzubogni, már mi is füstölgő kánuval járjuk a Folyót. Vascsövemben halál, bensőmben szeretet.
- Mikor parancsolod megenni Ngalyemát? - kérdezte Kadongo, teljes behódolása jeléül.
- Ngalyemát nem fogom megenni, belőle nem erő és vitézség költöznék belém, csak hülyeség. Mától kezdve a bazokok nem fogják megenni ellenségeiket, mert én fogok beléjük vitézséget és erőt önteni.
A nagy paláver rosszallóan morgott.
- Őseink szokását megveted? - kérdezte egy agg.
- Mire mentetek őseink szokásaival? Éhesen nyomorogtatok. Jobb élet lesz. Annyi kecskehúst fogunk enni, hogy az emberhúst megutáljuk. Bízzatok bennem! Új szokásokat, dagadtra hízott hasakat hozok nektek! Meglássátok! Nézzetek meg engem, milyen szép kövér vagyok. Ti is kövérek lesztek.
A nagy paláver tagjai egymásra néztek, vigyorogtak és fenntartással bár, de helyeslően bólogattak.
- Halljátok az új szokásokat! Az én nevem, a fejedelem neve ez lesz: King Sztenli Baruti, a bazok-expedíció vezére. Frengiföldön a fejedelemnek külön szolgái vannak, nem rabszolgák, tanácsot adó szolgák, nevük: miniszter. Ők kezelik a község vagyonát és készítik elő a harcra. Nekem három miniszterem van: Mboto, a pizáng- és maniokminiszter, Indetonga, a kecske-miniszter és Mszalala, a harc-miniszter. Mboto vigyáz az ültetvényekre, elosztja egyenlően a termést. Indetonga megfeji a kecskéket, a levágásra valót levágja és mindenkinek juttat húst és tejet egyenlőn. Mszalala vezeti harcba a népet, s neveli a fiúkat. Jó lesz?
- Ha te akarod, jó lesz, bölcs Baruti! - szólalt meg Kadongo, aki a torkos Ngalyema uralkodása alatt sose jutott kecsketejhez.
- Hallgassatok rám! Ennek a középső falunak nevet adok: Londono. A jobbra esőnek is nevet adok: Britis-Mjuziomo. A balra lévőnek meg ezt: Viktorie. Mind a három faluban lesz egy lord. Mi a lord? A lord ez: jön reggel és kérdi tőlem: «Mi a parancsod mára?» Én megmondom, ilyeneket: öt ember kapál, három ember fát vág, meg effélét. A lord elmegy, teljesíti a parancsot. Mindenki dolgozik. Aztán úgy teleeszi magát, hogy böfög. Vascsövemben halál van, bensőmben szeretet. Este jön a lord és mondja: «Ezt meg ezt, meg ezt végezték az emberek!» Én azt mondom, jó. Ez a lord.
A nagy paláver ámultan hallgatott.
- Londono lordja Kadongo lesz. Britis-Mjuziomo lordja Katonza lesz. Viktorie lordja Kalengé lesz. Jó lesz?
A nagy paláver beleegyezően bólogatott.
Baruti azonban már rájött, hogy a lordi méltóság megmagyarázásakor igen tétovázott a szava a pilláira ülő rettentő álmosság miatt, így szólt tehát:
- Hozzatok egy kecskét!
Két fürge tanácstag csakhamar ott állt előtte a szarvon ragadt kecskével.
- Kössétek karóhoz amott!
Megtörtént.
- Én most fejen köpöm vascsövemen át és ti megeszitek.
Baruti fölemelkedett, kilépett a körből, célba vette a kecskét.
A nagy paláver lélegzet-visszafojtva meresztette nyakát a csoda elébe.
A fegyver nagyot durrant, a kecske fölkalimpált, s az éjszaka mélyén szörnyű és hosszú korgás nyújtózott szét messze elhalásba kacskaringózva. A tyúkok szárnyaikat csattogtatva rebbentek fel az ágakról, a kecskék bamba mekegéssel ugrottak toporzékolásba, a kutyák vonítottak, a gyermekek bőgni kezdtek, az asszonyok reszketve dugták ki fejüket a kunyhók ajtaján, s a nagy paláver megrendülve bámulta nagyhatalmú urát.
- Vascsövemben halál van, bensőmben szeretet! - szólt Baruti, kecsesen szalutálva, mint hajdan Sir Francis de Winton háza előtt a kocsiba szálló vendégeknek és méltósággal ellépegetett.