Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 11-12. szám · / · Csöndes Pál: Versek
És ültünk lelkünk ódon, álmos templomában
S bús éltünk pergeteg füzérét morzsolgatva,
Elernyedt óráknak múlattuk méla kedvét.
S csodára vártunk lelkünk álmos templomában.
Sok papja forgott bennünk mindenféle Szépnek;
S a Jóságnak is békés bíborossa olykor
Belépett; - s véle lágyan úsztak tömjén-Jó-szagok.
Szent Szépségnek sok jámbor papja forgott bennünk.
De őt, az ifjú, égő, őrült prédikátort,
Ki vad, tavaszló hangja részeg orkánjának
Isten-tivornyás árjával hogy megcsapkodná
Bús égi, légi, régi dómunkat, - hiába
Vártuk soká, az ifju, őrült prédikátort.
Míg egyszer ím - már éltünk sápadt télbe hajlott,
S a csöndes dómban őszi bánat-este terjedt -
Bedöngött hozzánk szerelem szűz Savonarolája.