Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 5-6. szám
Midőn az ébenszárnyu angyal útra hívta
Dantét, az énekelt ég éjbe fonva
hajolt a föld fölé s Ravenna tompa
morajban reszketett, mert néma titka
tárult az ős-igazság rendszerének
s annak ki élve látta meg a poklot
mosolya intett már Beátricenek
mikor a zűrös élet fénybe foszlott.
*
Az éji mécsnek lángja holtra sápadt
s a nehéz bíbor függönyök zizegtek
amint az angyallal a légbe vesztek.
S az ágyon zord óriásként kinyulva
egy barna, szikkadt borzalmas hulla
merev szemekkel nézte kint a tájat.