Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 3-4. szám
(Bevezetés)
Az itt következő Omar verseket nem Omar írta, hanem Edward Fitzgerald angol költő. Azok közül az igen érdekes kereszteződések közül valók, amelyeknél lehetetlen megállapítani, hogy hol végződik a fordítás és hol kezdődik az eredeti. Mert élt egy Omar Kháyyám, messze-messze, valahol Perzsiában, réges-régen, a tizenegyedik és tizenkettedik század határán, - és Fitzgerald szerencsés ösztönnel csak újra megalkotta azt, amit nyolc évszázad viszontagságai teljesen eltemettek.
Omar Kháyyám élete az első keresztes háború idejére esik; költő volt, azonkívül matematikus, filozófus és csillagász; sőt van olyan legenda is, mely szerint sátorcsinálás volt a foglalkozása. Mindegy! Fontosabb ennél az, hogy nagyon szerette a bort. A szerelmet már kevésbé. Hogy a Bor, amit olyan sokszor megénekelt, valósággal a Szöllő Lányát jelenti-e, vagy a transcendentális filozófiai elmélyedések mámorának szimbóluma: afelett sokat lehet vitatkozni és vitatkoztak is eleget a filológia szorgalmas napszámosai. Valószínű, hogy Omar az előbbire gondolt, mert hiszen egy olyan testestől-lelkestől epikureista, földhöz tapadt szellem, mint Omar, csak akkor fordult a Magasságok felé, ha arcába akart vágni a gyalázatos Sorsnak. A Sorsnak, amely a tudattalan semmiségből életre hívta és megismertette a föld minden titkos és tiltott gyönyörével, hogy aztán, miután a csapdákban elbukott, pokolra vethesse; a Fazekasnak, aki hibás fazekakat formált agyagából és dühében hibáik miatt széttöri azokat! Szegény Omar Kháyyám: keresett, kutatott egy életen át, fent a csillagok közt éppúgy, mint a saját lelke örvényeiben és végre is nem jutott el csak - kupája fenekére! Jobb lett volna meg sem születni, de ha már felébredtünk a nagy Álomból, - élvezzünk addig, amíg csak lehet és annyit, amennyit csak lehet! Omar egy második Horatius, aki azonban a Carpe diem mellől kitörölte táblájáról az Aurea mediocritas-t. A hedonizmus költője, örökké kínlódó, szenvedő ember, ideges, modern és dekadens, ateista és panteista; csakhogy az ő gyönyörkeresése nem az egészséges ember természetes kívánkozása az örömök után, hanem sokkal inkább a beteg vágyódása a csodaszer után, amely őt meggyógyítja. Omar mámora mérges mámor: a Halált itta a borban.
Sok jó és még több rossz érte életében. Magas pártfogóinak, Malik-Shahnak és Nizám al Mulk vezírnek halála után pedig valóságos nyomorban tengődött és öreg napjaira bizony sok mindennel meg kellett alkudnia. Talán ingatag és léha, de mindenesetre csodálatos ember volt: nagy tudós és még nagyobb költő. Szülővárosában, Naishapúrban halt meg 1123-ban.
Versei nem maradtak fenn. Azaz, hogy maradt utána vagy 1000 rubái, de ki tudja, hogy ő írta-e azokat. Egy részét valószínűleg, de ezt sem lehet kiválogatni. Kis, négysoros költeményeit barátai jegyezték föl, vagy ellenségei, hogy ezek alapján bevádolhassák a szultán előtt a költőt, mint nem igaz muzulmánt. E verseket természetesen a lemásolók úgy változtatgatták, toldozták-foldozták, ahogy nekik tetszett. Elvettek belőle, vagy egy rubáiból kettőt-hármat csináltak, felhígították, utánozták őket úgy, hogy az idők folyamán létrejött 1000 rubái egyáltalán nem tekinthető Omar művének. Ezek kilenc tizedrészét el kell dobni, olyan rosszak; és ki tudja azt megállapítani, hogy a maradék igazán Omáré lesz-e?!
A perzsaszövegű rubáiok legjava is oly színtelen, hogy mikor felfedezték őket, semmi különösebb hatást nem gyakorolhattak. Mindenki csalódott bennük: úgy látszott, hogy Omar Kháyyámot teljesen eltemette az idő.
Fitzgerald érdeme, hogy kiásta a feledésből ezt az elfeledett istent. 1859-től 1879-ig négy variánsban adta közzé a maga fordítását, (The Rubaiyát of Omar Kháyyám), amely nem annyira fordításnak, mint eredetinek tekinthető. Eredetinek: olyannak, ahogy azt Omar annak idején megírhatta. Fitzgerald a rubái-formát megtartva, az eredeti szellemét újra megalkotva, a keleti motívumokat átvéve, a műnek bizonyos kerekséget adva, - (az ébredéssel kezdi és a halállal végzi) - s az egészet a nyugati népek érzelmeivel át-átszőve olyan hatást ért el, hogy az nemcsak erkölcsi, hanem könyvsikeri szempontból is páratlannak mondható. Fitzgerald Omarja ma a Biblia mellett a legelterjedtebb könyv egész Angliában és Amerikában. A legfantasztikusabb összetételű Omar Kháyyám-klubok valóságos kultuszt űznek a nagy perzsa költő emlékéből. Magában Londonban több mint 250 ilyen Omar-társaság van.
A Rubáiyát minden nyelvre többszörösen le van fordítva. Nálunk érdemleges kísérlet egy magyar nyelvű Omar megalkotására egész a legújabb időkig nem történt. Kb. 2 évvel ezelőtt Zsolt Béla fordított a Jelenkor-ba egy pár rubáit. - A jelen fordítás egy részét képezi a február derekán a Táltos kiadásában megjelenő Omar Kháyyám-kötetnek. - Érdekesnek tartom megemlíteni, hogy 1919 nyarán a Közoktatásügyi Népbiztosság széleskörű fordítási tervezetében (lásd: Király György "Tudományos feladataink az irodalomtörténeti kutatások terén" c. füzetét) szintén mint sürgős lefordítani való szerepelt Fitzgerald Omar Kháyyámja.
A "rubái" szó négysoros verset jelent; "rubáiyát" e szó többese.
Minden rubái önálló költemény.