Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 3-4. szám

Kovács Mária: Ha követsz...

Ha követni akarsz - hiába! - nem lehetsz mögöttem árnyék
kiről nem tudhatom, árny-e? vagy tolvaj? Avagy talán senki...
s csak egyedül járok.

Előttem lépdelj. Elibém kerülj. Tisztán akár a szentség
üde világosan akár a tavaszi dél. S akár a zsendülő erdő
lelked erőben légyen.

És dacos, nevető legyen akár a szűz mező
mit nem tép föl tó, nádas könnyes homálya
csak merőn feszíti fölperzselt mellét az égnek.

És igaz, vad, szilárd legyen akár az igazság maga
mely hatalmas - és ostorozzák, de meg nem inog
- hogy végül is alázat hajol elé.

Gyöngéd, ölelő legyen mint a fecskefészek,
Jó és biztos mint a gyermek harangos kacagása.
Egyszerü, nyitott, akár a tisztáson fehérlő remetehajlék.

Óh minden legyen - - - Csak mögöttem árnyék nem lehetsz
kiről ne tudhassam - árny-e? avvagy tolvaj?
Vagy hát mit bánom én!

Kígyó vagy varázsló vagy gonosz is lehet a lelked
de kígyóbb és varázslóbb, gonoszabb légy mint énmagam
és elibém kerülj - előttem lobogj mindég. Csak előttem éghetsz
ha követni akarsz.