Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 3-4. szám
Ez a gyalázatos jelen..."
az ős Kaján harcol velem.
Ott járhatott egy céda ősöm..."
Kerekfejű turáni faj,
Hatezer évvel ezelőtt
A Tigrisnél s az Eufrátnál.
Észak felől jött sémi-faj:
Assyr-előd.
S találkozának
A Tigrisnél s az Eufrátnál.
Észak felől jött sémi-faj
S mindkettő hozta isteneit.
Míg délen békén összeolvadt.
És így olvadtak össze ők is
Egy pantheonban
A Tigrisnél s az Eufrátnál.
Óh tavaly óta, Ady, hol vagy?
Már visszafelé élsz s nem előre.
S ki tudja: nem vagy-e újra ott,
Hol egyesültek az istenek,
Bár jöttenek
Észak felől, kelet felől-e.
S hol vár reád már
Egy hatezeréves drága halott,
A Tigrisnél s az Eufrátnál.
Élő bőrét magadra öltvén
A két folyó országa földjén,
- Mert csak a bőr lett más azóta,
Ó-Babylon ideje óta,
De ablakán a szemgolyók
A régi tűzzel fénylenek
S könnyükben most is Babylon van -
A Tigrisnél s az Eufrátnál
Egy másik céda őst ha látnál,
Mondd néki: a magyar folyók
Is úgy folynak még párhuzomban.
Az ő magzatja is nemsokára.
Óh jól tudom, te megbocsátnál,
Hatezer évvel ezelőtt,
A Tigrisnél s az Eufrátnál.
Az ő magzatja is nemsokára.
S öleld meg őt,
Öleld meg őt, mert bélyeget
Akartak ütni a homlokára.