Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 1-2. szám · / · Szini Gyula: A kifeszített íj

Szini Gyula: A kifeszített íj
3.

Ennek a kalandnak a folytatását a fiumei újságok meglehetősen mindennapi szavakkal könyvelték el: Vendramin Icilio, a Kávébehozatali Rt. vezérigazgatója, a városi képviselet tagja feleségül vette Balló Vincének, a zágrábi Fayence gyár Rt. vezérigazgatójának bájos leányát, Violát.

----------------------------------------------------------------------------------------------

A tengeri sziklafoki kaland és az esküvő közt két hét telt el és aztán újabb két hétre egészen eltűnt a szemem elől Viola. Neheztelésből, talán keserűségből is nem érdeklődtem tovább a sorsa iránt. Csak véletlenül tudtam meg, hogy az a karcsú, fehér, gyönyörű yacht, amely "Nereide" nevének aranybetűit a fiumei kikötő habfodrain táncoltatta, Földközi-tengeri útra készül Vendraminnel és ifjú feleségével.

El lehet gondolni, mekkora volt a meglepetésem, amikor libériás inas állított be a hotelembe levéllel. A levélből finom névjegy hullott ki: "Vendramin Viola"... és rajta a következő odavetett folytatólagos sorok: "...szívesen látja ma délután teára a "Nereide" fedélzetén." És valamivel alább: "Okvetlenül jöjjön el."

Valami azt súgta, hogy ne menjek el, de a kíváncsiságom győzött és aki aznap délután öt óra felé a "Nereide" körül ólálkodott, láthatott egy kíváncsi embert, akit angol matróz kézen fogva vezetett a kissé bizonytalan hajóhídon át a yachtra.

Fantáziámat sokat foglalkoztatták azok a "virághajók", amik Shanghai kikötőiben a gazdag kínaiak érzéki fantáziáját szolgálják. Sokat olvastam az amerikai milliárdosok yachtjairól is. De mindezek nem voltak tizenhárom órás vasúton való utazásnyira Budapesttől, mint a "Nereide."

A "Nereide" olyan volt, mint valami finom ízlésű hölgynek a szalonja és csak a falak különös hajlása, az ablakok szabása és az ember lépéseinek bizonytalansága árulták el, hogy hajón van.

Vendramin Viola kedvesen és finom női ösztönének minden tapintatosságával fogadott: úgyszólván átsegített azon a különbségen, ami a szárazföld és a tenger, valamint egy bájos csitri leány és egy millióiban ragyogó asszony közt van. Néhány melegebb, barátságosabb szava után minden neheztelésem elpárolgott, annál inkább, mert meggondoltam, hogy nemcsak engem kosarazott ki Viola, hanem a Vendramin kedvéért azzal a hivatalos vőlegényével is szakított, akihez a szezon végén férjhez akart menni.

Kevésbé kellemesen érintett az, hogy ez a kikosarazott vőlegény - Kalsics nevű horvát téglagyáros, aki időközben megérkezett Angliából - szintén jelen van a meghívott vendégek sorában. Kalsiccsal szemben való féltékenységem akkor lett a legnagyobb, mikor Viola bizalmasan, négyszemközt felszólított, hogy vegyek részt a "Nereide" próbaútján és én tapintatosságból nem merten megkérdezni, hogy ezt a kitüntető meghívást a volt vőlegény is megkapta-e.