Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 1-2. szám · / · Lányi Sarolta: Versek
Hozzád emelem a bánatom.
Miként te, az is kimagasúljon
a többi ezrek sanyarú jajából.
Miként te, ki bús másokért odadtad
ifjú heved s férfikorod nyugalmát,
mert a világ szíve dobog szivedben; -
- úgy áldozom föl én is bánatom,
csak ennyim van. Magányos lángolással
ne égjen el csak érted egyedül.
A megalázott Emberé az oltár,
ott égig ég haragvó bánatom
s komor tűzbe borítja a világot.