Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 1-2. szám · / · Lányi Sarolta: Versek

Lányi Sarolta: Versek
I.

Szívem verése verdesi vérzőn
az ablakod, az ablakod vasát,
Kedvesem, hallod? gyönge szárnnyal
verdesi szívem ablakod vasát.

Rabmadár ő is, nem repülhet
semerre, messze, szabadba el,
a börtönablak el nem ereszti
a rácson ül és nem megy el.

Hogy rázza, rázza s nem inog az érc
jaj átkozott vas, gyilkosan kemény,
szóra nem indúl, rozsda se fogja, -
de rózsát futtat föl rá a remény.

Vörös virág, piros reménység,
pirosló vágy s szivemnek bíbor vére
hullatja szirmát csendesen
a börtönöd kövére.