Nyugat · / · 1919 · / · 1919. 16-17. szám · / · GELLÉRT OSZKÁR: NAPLÓMBÓL, - ONNAN
Egy szót viszek ki innen teneked,
Azon csiszoltam hosszú heteket
Hallgatva, árván.
Nem kék zafír, nem tűzpiros rubin,
Nem tejopál, de mindazzal felér,
Mert gyémánt, kemény, szikrázó, fehér.
És benned szunnyad az egész szivárvány.
Egy szót viszek ki innen teneked,
Azon csiszoltam hosszú heteket
S most ajándékul íme átadom.
Nem azt a szót, hogy rózsám, virágszálam,
S nem úgy, hogy csüggjek tüzes ajkadon,
Vagy ráhajolva a kezed fejére
- Mily átlátszó azóta a fehére! -
Nem azt a szót, hogy drága feleség,
S nem úgy, hogy óvó, becéző ujjakkal
Szőke hajad végigsimítsam halkkal...
Nem így, s nem azt a szót, hogy anyuci.
Csak, hogy a válladra tegyem a kezem
S szemedbe, ahol Veronikát látom,
Gyökérig nézzek s úgy búgjam feléd,
Hogy köszönöm, köszönöm, felebarátom.