Nyugat · / · 1919 · / · 1919. 14-15. szám · / · FIGYELŐ · / ·
1919. március 15.
Igen tisztelt Uram!
Múltkori levelére kimerítőbben szerettem volna válaszolni, de nem volt időm rá. Akkori mulasztásomat a mai pár sorral pótolom.
A fajok kérdése, bármily zavarosak is mai összetételükben a fajok és nemzetek, se politikai, se művészeti szempontokból nem küszöbölhetők ki. Már a Sah-nameh-nak főereje az árja érzés a turánival szemben. Az én turánizmusomnak is, (mely bizonyos szűkebb körű internacionalizmus, vonzódás azok iránt, akik vér és gondolkozás béli rokonság alapján szívesen társulnak és testvéresülnek velünk magyarokkal) melegítő föld alatti tüze az árja kegyetlenség ellen felébredő életakarat. Aki legújabb munkámat ismertetni akarja, annak tanácsos a "Turáni Dalok" című epiko-liriko-politikus kötetemet is végig lapozgatnia, melynek előszavául készült a mellékelt előfizetési felhívás. A nyomatékosabb darabokat megcsillagoztam a tartalomjegyzékben. Magát a munkát akár a Franklin-Társulatnál, akár kölcsön a nagyobb nyilvános könyvtárakból megkaphatja az illető.
Madách szavai sose feledje se a költő, se a műbíráló:
"Emelkedett szempontunkból, hiába,
Előbb a báj vész, aztán az erő,
Míg nem marad csak a rideg mathézis."
Én ehhez igyekszem tartani magamat és idáig nem panaszkodhatom az eredmény ellen. Úgy itthon, mint a németeknél és finneknél Lechner német fordításában az én poétai turánizmusom tetszésre talált, sőt, úgy értesültem, hogy az a pár példányban külföldre került Gregory A. Page -féle angol fordítás is feltűnést keltett Schweitzban és Angliában, melyeket 1916-ban egy genfi jóemberem útján küldettem volt széjjel.
Szíves érdeklődésüket újból köszönve vagyok Önnek ismeretlenül is tisztelője
Zempléni Árpád
IV., Bástya utca 11. sz. fsz. 1a.