Nyugat · / · 1919 · / · 1919. 14-15. szám · / · FIGYELŐ · / ·
1919. március 6.
Igen tisztelt Szerkesztőség!
E munkám a "Budapesti Szemle" 1918. október havi számában jelent meg. [*] Arról vétettem egyszáz darab különlenyomatot, melyet ismerősök, jó barátok között osztottam szét. Ez a 99-ik példány, az utolsó a feleségemé marad.
Babits Mihálynak említettem, hogy ismertetőül Nagy Sándor festőművészt (Gödöllő, Erdő utca 36. sz.) kellene felkérni, aki jótollú író és efféle dolgaim megillusztrálásának gondolatával foglalkozván, sokat olvasgat mostanában Szibériáról és a turánizmust, mint művészi problémát tekinti és becsüli. Hogy igaza van, arra elég a finnek és a japánok művészetére hivatkozni.
Maga e darabom önálló részlete "Turáni Dalok" című epikai képsorozatomnak, mely ősmondákból vett tárgyaival pótolni igyekszik az évszázadok óta elkallódott magyar ősköltészetet. A Kalevala, Sah-nameh és Századok legendája afféle könyvek, mint ez lesz, ha elkészülhet. Főképp az egészen közeli nyelvrokon vogul-osztják mondakincs érdekel, aztán a Radlaff-gyűjtötte tatár népköltés, a pogány magyarság és az észtek egy-két népmeséje.
Ha nem volnék beteg, szívgyöngeségben szenvedő ember, lévén összesen ötvennégy esztendős, remélhetném, hogy pótolhatom, teljesen modern eszközökkel helyreállíthatom a közturánság körébe tartozó régi magyar népszellem költői képét. E munka magyar íróra vár vagy törökre, a többiektől alig várhatunk valamit. Hacsak a felszabadulás lelküket is fel nem szabadítja mostanában.
Tisztelettel vagyok az uraknak alázatos szolgájok
Zempléni Árpád
IV., Bástya utca 11. sz. fsz. 1a.
[*]