Nyugat · / · 1919 · / · 1919. 12-13. szám · / · Baudelaire: KÍSÉRTET
Pincémben, hol bús visszhanggá a szó nő,
hová a Sors vetett, fenéktelen
búnak boltjában, hol fény nem terem,
hol - csak az Éj velem - zord ápolónő -
vagyok, mint piktor, akit úgy ítél
egy élces Isten, hogy homályra fessen,
vagy gyászos étvágyú szakács, ki nyersen -
nem úgy - forralva falja önszivét,
percekre villan, nyúlik, szembe tárul
egy csillogó kisértet - csupa báj.
Keleti, álmodó mozdulatárul,
mihelyt a teljes termete kivál,
ráismerek látogatómra: nő az,
sötét és mégis oly sugáros: Ő az!