Nyugat · / · 1919 · / · 1919. 11. szám · / · FIGYELŐ · / · FENYŐ MIKSA: POGÁNY JÓZSEF: NAPÓLEON
Nem tudom, ki volt Napóleon (mit tudunk mi másról, és mit magunkról!) de ez alatt a név alatt nagyszerű viharokat hozhatott volna az igazi író a színpadra. Sok mindent karakterének világot ígérő káoszából. A hazugságot, melyre életét felépítette, hogy ő a világ közepe (ő ugyan ezt úgy fejezte ki, hogy Franciaország a világ közepe), az önámítás, amely a "kis káplárt" a trónig emelte. Erős érzékét a realitás iránt, melyből - mint Carlyle mondja - kinőtt hite a fegyelmezett demokrácia és megvetése minden anarchia iránt - de egyúttal szkepszise is a "a szabadság és egyenlőség" paradoxonja tekintetében. Nőket, komiszságokat, vérnyomokat, gyöngédségeket, szamárságokat...viharokat.
A régi rendszer alatt megeshetett, bizonnyal meg is esett, hogy egy drámai munka, melyben értékek voltak, nem került előadásra. Hevertették, elutasították. Talán éppen erénye miatt. Pogány darabját annak idején nem az erényei miatt utasították vissza.