Nyugat · / · 1919 · / · 1919. 11. szám · / ·
- 1856-ból -
1.
Csak bátorság, fivérem, vagy nővérem!
Rajta, tovább! A szabadságért harcolni kell, akármi is történik.
Az nem baj, semmiség, ha leverik egyszer, vagy kétszer, egész sor bukás sem számít,
Nem baj az sem, ha letöri a közöny, a nép hálátlansága, vagy bármilyen hűtlenség,
Vagy a hatalom agyarának mutogatása: katonaság, ágyú, büntető rendszabályok.
Zendülj! És újra zendülj! Zendülj!
Amiben mi hiszünk, lappangva vár, de örökké, minden földrészen, szigeten és szigettengeren,
Amiben mi hiszünk, nem ígér semmit, nem csábít senkit, nyugalomban és fényben honol, biztos és megalkotott, csüggedést nem ismer,
Türelemmel vár, idejére vár.
(Nemcsak a hűség dalai ezek,
De dalai a felkelésnek is.
Mert, ahol csak él a világon, minden elszánt lázadó költője vagyok,
És ha velem jön, odahagy békét, megszokást,
És minden percben elveszíteni teszi fel életét.)
2.
Zendülj! - és a zsarnokság lehull!
A harc hangos riadókkal viharzik, - roham-rohamra és visszavonulás,
Az álnok győz, - vagy azt hiszi, hogy győzedelmeskedik,
Azután munkához lát a börtön, vérpad, kötél, bilincs, a vaslánc a nyakon, a béklyó a bokán, az ólomgolyó,
A neves és névtelen hősök sora szellemkörökbe száll,
Száműzve a nagy szónokok, írók, - távol földön lesújtva fekszenek,
Alszik az ügy, - hallgat a legharsogóbb torok, saját vérébe fullt,
Az ifjak találkoznak és földre sütik szemük,
- De mindez nem baj, a szabadság nem adta fel helyét, sem az álnokság nem aratott teljes diadalt.
Ha a szabadság valahol feladja a helyét, nem elsőnek, se másodiknak, se harmadiknak nem megy el,
Ha hősöknek és vértanuknak elvész emléke is,
Megvárja, míg mindenki mén - ő az utolsó!
És ha a föld egy szögletéből valamennyi férfi és női élet és lélek elbúcsúzott,
Csak akkor távozik onnan a szabadság, vagy a szabadság eszménye,
És csak akkor! - az álnokság teljes hatalmában ül.
3.
Azért bátorság! Európa lázongó lánya, vagy fia!
Míg minden meg nem szűnik, felhagynod nem szabad,
Nem tudom, mi a rendeltetése, (azt sem tudom, hogy én mire születtem, vagy bármi és miért van itt?)
De a legodaadóbban kutatni fogom, még akkor is, ha én is elbukom,
Legyőzve, szegénységben, félre értve, börtönbe vetve, - mert mindez dicső!
Zendülj! golyót a zsarnokoknak!
Dicsőnek gondoltuk a győzelmedet?
Úgy van! - de most úgy látom, ha másképp nem lehet a vereség dicső!
És a halál, az elnyomatás is dicső!