Nyugat · / · 1919 · / · 1919. 11. szám · / ·
Egy asszony vár rám - minden meg van benne, semmiben sincs hijja,
Mert mindenben hijja volna, ha nemében volna hijja, vagy hogyha a megfelelő férfi nedve hiányoznék.
A nemben minden benne van:
Testek, lelkek, értelmek, bizonyítékok, tisztaságok, kényességek, eredmények, híradások,
Énekek, parancsok, egészség, büszkeség, az anyaság rejtelme, eredendő teje,
Minden remény, jótétemény, adomány,
A földnek minden szenvedélye, szerelme, szépsége, gyönyöre,
A földnek minden kormányzata, bírói széke, istensége, vezető embere,
Mind, mind a nemben egyesül, mint része és igazolása.
A férfi, akit kedvelek minden szégyen nélkül ismeri és hirdeti nemének gyönyörűségét,
A nő, akit kedvelek, az ő gyönyöreit ismeri és hirdeti.
Most elszakítom magam az érzéketlen nőktől,
Annál akarok időzni, aki rám vár, azoknál az asszonyoknál, akiknek forró a vérük és nekem valók,
Tudom, hogy megértenek, nem utasítnak vissza,
Tudom, hogy méltók rám - ezeknek az asszonyoknak akarok erőteljes férje lenni.
Ezek az asszonyok egy jottával sem kevesebbek nálam,
Az arcukat barnára pirosította az izzó nap, a zúgó szél,
Húsukban lakozik az ősi, isteni rugalmasság és erő,
Tudnak úszni, evezni, lovagolni, birkózni, célba lőni, futni, küzdeni, visszavonulni, támadni, ellenállani, védekezni,
Jogaikban meg nem alkuvók, - nyugodtak, biztosa, a maguk tudatában levők.
Szorosan magamhoz húzlak, te asszony!
Nem bocsáthatlak el, jót akarok veled.
Éretted vagyok és érettem te, nemcsak magunkért, hanem másokért,
Beléd burkolva alszanak jövendő nagyobb hősök és dalnokok,
Akik visszautasítják, hogy más férfiú érintésére ébredjenek fel, mint az enyémre.
Érted vagyok én, te asszony - s utam töröm,
Szilárd, éles, hatalmas, kérlelhetetlen, - de szeretlek!
Nem sebezlek meg jobban, mint amennyire szükséged van rá,
Kiömlesztem az anyagot, hogy tehetséges fiúkat és lányokat indítsak útnak az Egyesült-államok számára, - lassú nyers izmokkal szorítok,
Hatásosan feszítem meg magam, - nem hallgatok könyörgésekre,
Nem vonulhatok addig vissza, míg el nem helyeztem azt, ami oly régóta sűrűsödött össze bennem.
Átömlesztem rajtad én magam megduzzadt folyóit,
Beléd csavarok ezer következő évet,
Átcsapolom beléd, amire leghőbben vágyunk: én s Amerika,
Hogy az átfolyt cseppekből sarjadzanak tüzes és erőteljes lányok, új művészek, zenészek és dalosok,
A gyermekek, kiket veled nemzek, nemezzenek majdan új gyermekeket,
Mert akarom, hogy szerelmem adományából tökéletes férfiak és nők származzanak,
Akarom, hogy úgy fonódjanak másokba, mint ahogy te és én most egybefonódunk,
És úgy számítok lezúgó záporuk gyümölcseire, mint ahogy most lezúgó záporom gyümölcsére számítok,
És várom annak a születésnek, életnek, halálnak, halhatatlanságnak szerelmi aratását, melyet most olyan szeretetteljesen elvetek.