Nyugat · / · 1919 · / · 1919. 11. szám · / · LÁNYI SAROLTA: AZ ANYA DALOL
A képe: alma, piros és kerek,
nevető szemű, áldott kisgyerek.
Mindannál szebb, mit eddig szépnek láttam
képekben, színben, álomban, virágban.
Csak nézem mindig szomjas szemmel,
körülölelem a szívemmel.
Érezze mindég ezt a meleget:
a szívemét, hogy ne legyen beteg.
Rossz soha ne érje, nem engedem én, nem,
inkább a világ minden rosszát rámidézem.
Ide mind: átok, sóhaj, szenvedés,
bűn és betegség - nekem mind kevés.
Bánat, nyomor mind mind szívembe ásson,
csak őt, őt soha búsnak ne lássam.
Kitakart szívvel elébe állok,
úgy őrzöm szent pilláján az álmot.
Álmában mosolyra hasad az ajka:
az életem ott csüng, ott remeg rajta.