Nyugat · / · 1919 · / · 1919. 9-10. szám · / · FIGYELŐ
(Stein Aurél, Indiába szakadt kitűnő honfitársunk, a világhírű kutató-utazó, kinek a messz Ázsiából érkezett leveleiről több ízben megemlékeztünk, legutóbb a következő levelet intézte - angol nyelven - Halász Gyulához.)
"Dal View", Srinagar, Kashmir.
1918 nov. 17.
My dear Halász,
amióta utoljára írtam Önnek, 1917 karácsonyán, semmi hírt nem kaptam Önről, s habár remélem, hogy a legutóbbi tél eseményei lehetővé tették hazatérését, nagy megnyugvást szerezne, ha erről biztosat tudhatnék. Szeretném tudni, eljutottak-e Önhöz azok a könyvek, melyeket Allen baráti közvetítésével a brit külügyminisztérium útján küldöttem Önnek (Romániába).
A legutóbbi napok hírei némi reményt nyújtanak rá, hogy mire ez a levél Európába ér, az emberiség békéje biztosítva lesz. Vajha jó egészségben vezérelné Önt vissza a béke szerettei körébe, oly viszonyok közé, amelyek lehetővé teszik, hogy folytathassa kedvenc tudományos munkásságát. Soká fog még tartani, amíg behegednek a sebek, amelyeket a háború ütött a világ valamennyi nemzetén. De a közös tudományos érdekek sokat tehetnek, hogy közelebb segítség egymáshoz azokat, akiket merő esetlegesség - aminthogy így volt - és nem mélyen gyökerező történelmi okok szakítottak el egymástól. (Itt a brit nemzetre és a magyar nemzetre gondol a levél írója.) Szívből óhajtom, hogy tiszteletreméltó édesatyját testileg-lelkileg jó erőben tartsa meg az idő. [*] Legyen szíves mondja meg neki, hogy a nyár folyamán, amelyet az én kedvelt, békés hegyi magányomban töltöttem, alkalmam nyílt újból elolvasnom két nagybecsű kötetét ("Egy letűnt nemzedék" és "Bismarck és Andrássy"), amelyekkel 1912-ben és 1913-ban szíves volt megajándékozni. Történelmi visszapillantásai sok tekintetben érdekes új világításba kerültek az azóta végbement események következtében.
Indiában való visszatértem óta egy esztendő telt el szorgalmas munkában. Május végén elvonultam megint alpi táborhelyemre, a Mohnd Marg hegyei közé, 3300 méter tengerszint feletti magasságban. Ezen a helyen történt, hogy szeptember első napján meggyújtottam a tábortüzet, ílymódon adván hírül Andrews barátomnak, messze lent Srinagarban, és a hallgatag hegyeknek ott körülöttem, hogy Serindia című munkám kéziratával - második utam tudományos eredményeinek végleges feldolgozásával - elkészültem. A kép- és térképkötetek még 1914 előtt megjelentek. A jó 1200 kvartalakú lapra terjedő szövegnek azonban eddig még csak mintegy negyedrésze látott napvilágot nyomtatásban. A béke helyreálltával, remélem, nagyobb késedelem nélkül megjelenhetik a hátralevő rész.
Október elején a havazás leűzött a hegyekből és most egy bájos ősi moghul-kertben, a Dal-tó mellett töltött egyhavi táborozás után, ismét felszedtem sátorfámat és bevonultam téli szállásomra, hogy megkezdjem új gyűjteményem feldolgozását. Jó szerencse, hogy segítségül itt van mellettem Andrews, és mihamar megérkezik egy másik régi munkatársam is, a British Museumból.
Legmelegebb jókívánataimmal fejezem be levelemet, jó egészséget kívánván Önnek és szeretteinek. Május végén írtam Lóczy professzornak, de mindeddig nem kaptam választ. Kívánom, legyen megszilárdítva a béke, mire e sorok eljutnak Önhöz. Legszívesebb üdvözletemet édesatyjának. Kérem válaszát irányítsa az itt megadott címre (per adr. Postfach 10473 Zürich, Schweiz) - ha ugyan a béke addigra helyre nem állította a szabad postai forgalmat.
Őszinte híve
STEIN A.
[*]