Nyugat · / · 1919 · / · 1919. 6. szám
Nyújtózik, ásít, céda kedvvel
Nyitja égkék szemét a Reggel.
Fölkél a széles nyoszolyából,
Pirul az ég a mosolyától.
Meleg testéből enyhe pára
Borul édesen a világra.
És vékony ujja enyelegve
Rózsavizet hint a szelekbe.
Örvendj a langyos ébredésnek,
Mely őre a mindig-levésnek,
Mely fáradt lelked ugarának
Meleget síkló sugarán ad.
Örvendj a harmatos szeleknek,
Füledbe súgnak, mert szeretnek.
Füledbe súgnak: föl a fővel,
Dalolva küzdjél az idővel.
S örvendj a párák fátyolának,
Mely eltakarja azt, mi bánat
S mely ingva-lengve, drága kendő,
Int, hogy vigabb lesz a jövendő.