Nyugat · / · 1919 · / · 1919. 4-5. szám · / · Rédey Tivadar: Ady diákkori zsengéi Zilahon

Rédey Tivadar: Ady diákkori zsengéi Zilahon
- Az első öt év repertóriuma -
1900.

28. Január 28., 4. szám: Adél. Aláírása: Ady Endre.

Novella I-V. apró fejezetben egy erkölcsös tánti nevelte vén leányról, kinek mindig fülébe cseng: a férfiak gonoszak, istentelenek; vigyázz, Adél vigyázz! “És Adél vigyáz is. Csak azt szeretné néha egy férfinak bebizonyítani, hogy nem minden nő egyforma s van olyan nő is, aki meg tudja védeni erényét..."

A rövidebbre fogott előadásmód s a kesernyés hang élénken elüt Ady régibb, líraian áradozó tárcáitól.

29. Április 15., 15. szám: Fantom. Aláírása: Ady Endre.

A “Szilágy"-ban ez a költőnek első olyan verse, mely országszerte ismeretessé vált, minthogy később - “Az én menyasszonyom" címmel - az “Új Versek" Budapesten megjelent kötetébe is belekerült. A Nyugat olvasói számára is elég négy első sorát ideiktatnom:

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkísérjen egész a síromba!...

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
“Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam!..."

Az előző szemelvények után ebben - szinte átmenet nélkül - a nagy költőre döbbenünk és először itt fog el a “Numen adest" érzése.

30. Május 20., 20. szám: Carriére a deszkán. Írta Ady Endre.

Egy lánynak adott jó tanácsok, reflexiókkal a becsületes és a “könnyű" asszonyról. Itt már az utóbbi kerekedik felül az érvényesülésben. A két év előtti Ady ezt a “tárcatárgy"-at Savonarola módjára kiközösítette volna.

31. Július 8., 27. szám: Levél. Írta Ady Endre. Keltezése: Nagyvárad, 1900. Július

Tanárnak készülő öccséhez intézett sorok - az idealizmus ellen szegezve. “Az élet egyetlen célja ma már: az élhetés, élni pedig csak pénzzel lehet." “Légy okos!... Hideg és számító." “Én már alaposan kijátszott ember vagyok. Koránvénült, nervosus, fáradt." Kétségtelen, hogy amit Ady akkor fáradtságnak érzett, valójában a maga erejére ébredés volt lelkében.

(Jegyzet. Július 22., 29. szám. Székely Ödön - mindkét Ady-fiú tanára - “Levél" címmel ugyancsak Ady Lajoshoz fordul, óva őt Bandi bátyja “Képmutató cinizmusá"-tól. Tanáros alapossággal - mely egy Kant-idézetnél például a fordítót is hűségesen feltünteti - lelkére köti a nemes idealizmust.)

32. Július 29., 30. szám: Áldomás. Írta Ady Endre.

Az áldomást a “züllött nagyok"-ra köszönti. Mintha ebben volna meg “Magyar Messiások" című későbbi versének magja is: “S kik rátermettek messiási sorsa, Belefultak mámorba, alkoholba."

33. Szeptember 30., 39. szám: Költemények. Írta Ady Endre. I-III. (A csók, Az ideál, Őszi rózsa.)

Prózában írt líra. Három balladásan szófukar miniatűr.

34. Október 21., 42. szám: Mi nyomorékok. Aláírása: Ady Endre.

35. December 30., 52. szám: Mysterium. Írta Ady Endre.

E két utolsó írás egyike sem teljes zengésű Ady-költemény, de mindkettőben felharsan már a fájdalmas vátesz szava:

A világ az izmos butáké,
------------------------------
Éles szemmel vajjon ki büntet
Nyomorékokat, bennünket?

s a másodikban:

Nem, nem birok tovább titkolni
Ennyi világot, ennyi kincset...
Világrontó nyilatkozásnak
Égből lopott lángjától égek!...