Nyugat · / · 1919 · / · 1919. 3. szám · / · Balázs Sándor: A BAKÓ LÁNYOK
Szegény Julinak mindenképpen rosszra fordult a sorsa. A falubeliek nevették, az öregek szidták. Naca hajszolta, a gróf pedig kutyába sem vette. Különösen az fájt neki, egy ideig reménykedett, hogy majd a húga is úgy jár mint ő. Nacát is megunja majd a gróf és akkor megint ő hozzá tér vissza, de aztán látta, hogy ebből nem lesz semmi. Gyuri gróf sűrűbben járt a házukhoz, mint bármikor azelőtt, néha napjában kétszer is benézett és hetenként legalább egyszer Nacánál aludt.
Juli nagyon sokat búsult, arcban megsoványodott, megcsúnyult. Az aratásra már nem tudott elmenni, csak a ház körül dologtalankodott, ha pedig a gróf jött, behúzódott az istállóba a Gidra mellé. Ott ült ölbetett kézzel és gondolkozott. Akármilyen együgyű volt, mostani helyzete rákényszerítette arra, hogy gondolkozzék. Nagy megerőltetésbe került, de végül mégis kisütötte hogy mit kell csinálni.
Egyszer megvárta a grófot, ahogy elment Nacától. Sötét volt, a gróf össze is rezzent, mikor megszólalt mellette Juli hangja:
- Méltóságos úrfi...
- No mi az? Te vagy az Juli? Mit akarsz?
- Csak azt akarom mondani, hogy ne tessék ám hinni Nacának, ha azt mondja, hogy a méltóságos úrfitól lesz a gyereke. Mer az a gyerek másé. Akkor már megvót, mikor elsőbben itthon maradt. Csak az úrfira akarta ráfogni. Ne tessék neki hinni. -
- Eh, miket fecseg ez itt össze! Eriggy az utamból!
A gróf nevetett és mérgelődött, de nyom nélkül nem múlt el róla az árulkodás. Juli jól számított. Amivel eddig nem törődött, elkezdett kutatni Naca múltja után. Mi minden csúnya dolog kisült róla, pihá! És ő ezt a lányt kedvelte! Soha többé!
Három napig kibírta, veszekedett a béresekkel, mindenben hibát talált és káromkodott, mint a jégeső. Az öreg kegyelmes asszony, aki észrevette a fia rosszkedvét és a keze nyomát is látta János inas arcán, összehúzta a szeme körül a megszámlálhatatlan sok apró finom ráncot.
- Mi baja lehet Gyurinak? Így csak olyankor szokott, mikor a városból jön haza és az emberek utána néznek és sajnálkozva csóválják a fejüket.
A kegyelmes asszony nagy anyai jóságot mímelt Gyuri iránt, pedig voltaképpen nem szerette. Az éphez, erőshöz ösztönösen ragaszkodó lelke kissé undorodott a sántaságától és valahányszor gyalog látta jönni, belül halk grimaszt vágott. Amíg kicsiny volt, szerette volna, ha meghal, minek az ilyen nyomorék a világon? És éppen az ő családjában? Ahol csupa szálas, egyenes, hatalmas ember volt Árpád óta! Lám a kisebbik is, a Dénes? micsoda legény az! Egy fejjel magasabb mindenkinél! Ez meg - jaj, rossz ránézni. De másrészt nem rossz fiú. Tiszteli az anyját és ugyanazt a históriát százszor is türelmesen végighallgatja. Dénes nem! Az mihelyt az anyja elkezdi mesélni, hogyan táncolt a bálon Rudolf trónörökössel, fölkel az asztaltól a gonosz és fütyörészve kimegy. Gyuri ott marad, persze azért is, mert neki nem olyan könnyű kimenni. Ah, istenem, mégis csak hallgatni kellett volna akkor a doktorra és nem résztvenni a vadászaton. Elcsúszott a nedves füvön, megütötte magát és talán attól lett sánta szegény gyerek... Vajon mi baja lehet, hogy így káromkodik? Egész paraszt lett már idehaza.
Gyuri gróf ebédnél elbúcsúzott az anyjától.
- A délutáni vonattal bemegyek Szombathelyre - mondta legörbítet szájjal. Nem parancsol valamit anyám.
- Szombathelyre?... Ó, kedveském, menj el a patikába és hozz nekem abból a kézfinomítóból, amiből utoljára.
Vonatra ült a gróf és menekülni próbált Naca elől. Nem akarja többet látni! Utolsó egy perszóna az! A komisz nevetés is azért ül örökké a szemében, mert őt csúfolja, hogy sánta! Ahelyett hogy hálás lenne a dög! A gyerek is biztosan mástól való, úgy, ahogy Juli mondta. Csak nem fog törődni egy ringyóval, phi, pökedelem!...
Megszorította az ajtó rézfogóját és teljes erővel bevágta. Az ablaküveg rezgett, ropogott, csoda, hogy ezer darabra nem törött.
Este fölrendelte Gyuri gróf a szobájába a kaszírnőt és a bandát. A szállodában éktelen izgalom és futkosás támadt. Maga a tulajdonos ment be minden vendéghez és sápadtan, reszkető orrcimpákkal kért tőlük bocsánatot az esetleges csendháborításért: dehát kérem, tetszik tudni... mégis nem tehetem ugyebár... utóvégre gróf Petrőczynek nem mondhatom kérem szépen... és nagyon rabiátus ember kérem szépen... hát még egyszer engedelmet kérek... nagyon szépen köszönöm...
Gyuri gróf szobájába - a legnagyobb és legszebb az egész épületben - beült a kaszíroslány rikító piros blúzában. Fiatal volt, csak nemrég jött valami kisebb fészekből, ahol legnagyobb úr, aki szóbaállt vele, a szolgabíró volt. Eleven grófot még nem látott és most, hogy ez még sánta is volt, a tisztelete egész rendkívülire nőtt. Csak ült bután vigyorogva és sárgás szemében remegett a lámpafény. Kis fantáziája eközben féktelenül csapongott. Igazi gróf, sok pénz, mit fog vásárolni... először is fülbevalót, olyan nagy aranypénzt, mint a szobaasszony fülében van.
A pincér pezsgőt bontott. Rozsdásarcú idősebb ember volt, aki ismerte már Gyuri grófot hasonló kiruccanásokból. Most legjobban szeretett volna aludni menni haza a családjához, de a nagy borravaló reménye némileg vigasztalta. Mikor töltött a gróf poharába, közel hajolt a füléhez és odasúgta:
- Jó bőr kéremássan...
A cigányok az ajtó mellett megálltak és vártak a gróf intésére. Ők is kissé sápadtak voltak, mint ma mindenki itt. De mikor Gyuri gróf nem mozdult, csak nézett maga elé, mint egy kép, a prímás elkezdett egy nótát, amelyre úgy emlékezett, hogy ez tetszett valamikor a méltóságos úrfinak.
Gyuri gróf pedig háromszögbe húzott szemmel ült ott. Nem megy. Nincs kedve semmihez. Naca: Igen, ha az itt volna, a büdös. Akkor volna itt valami. De mit, ezzel a maszattal?... Rá se tudott nézni.
- Eriggy innen - szólt rá a lányra, éppen, amikor az elhatározta, hogy koccintani fog a gróffal, akárcsak otthon a szolgabíróval. A gróf is csak ember. Most ránézett nagy szemmel. Mit mond? Hogy menjen? Hová? Hiszen csak most jött!
- Eriggy innen - mondta újra Gyuri gróf. Menj innen. Menj innen. Nem köllesz.
Pénzt adott neki, két húszkoronást és mivel a lány ezt kevesellte, egyszerre magához tért a nagy tiszteletből.
- Kérem. Annyi baj legyen - húzta fel az orrát sértődötten és fölkelt a divánról. A szoknyáját hátul összefogta és szétálló lábfejekkel kiment. Ha Gyuri grófnak nem lett volna olyan átkozottul rossz kedve, biztosan igen jót nevetett volna rajta.
De őneki rossz kedve volt, a cigányokat is elküldte, csak a prímást fogta ott s leültette magával szemben. Reggelig így nótázott, ivott és búsult. A nyolcórás vonattal hazautazott, még kézfinomítót is elfelejtett venni az anyjának.