Nyugat · / · 1919 · / · 1919. 1. szám · / · KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL

(Orosz jegyzetek)

Ossip-Lourie októberi orosz krónikájából, (havonként, folytatásokban számol be az a krónika az orosz közélet jelenségeiről a Bibliotheque Universelle et Revue Suisse hasábjain) vesszük át az itt következő jegyzeteket.

Voltak, kik a feldúlt Oroszországban is megemlékeztek Krilov születésének százötvenedik évfordulójáról. Krilov (1768-1844) a 18. század végének s a 19. század első felének egyik legeredetibb költője volt, híre meseköltésben vetekedik La Fontaineéval. Több orosz író, így Somnarokov, Klemnitrev, Dmitriev már előtte is művelték ezt a műfajt, s költöttek időnként másikat, melyek azonban jórészt fordításai vagy utánzatai voltak La Fontaine műveinek, - Krilov mindnyájukat felülmúlta, a nemzeti mesének ő az igazi megteremtője. Néhány orosz kritika Krilovot La Fontaine fölé is helyezi, "utóbbi - mondja az egyik kritika - közönséges utánzó, ki mindent a régiektől kölcsönzött, míg Krilov eredeti meséket teremtett. " Vannak más vélemények is. Ezek hangsúlyozzák, hogy La Fontaine univerzalitása mellett Krilov jellegzetes orosz, kiben nincs annyi finomság és báj, mint La Fontaineben.

Krilovnak egyetlen kötete van, mely körülbelül kétszáz mesét tartalmaz. Ezekben a mesékben kipellengérezi az álszenteket és honának és hazájának bűneit ostorozza, javarészt erkölcsi képek és szatírák. Krilov életének egy részét arra fordította, hogy közvetlen közelről ismerje meg népének nyelvét, szokásait, erkölcsi felfogását, megragadta a nép jellemző tulajdonságait, a népszellem ismertető jeleit s szerette szidni a tömeget. Meséit művészi szerkezet, lelkes hang, festői, gazdag és tömör nyelv teszi feledhetetlenné.

Krilov a nép józan eszének nagy filozófusa. Gogol mondta róla: "Krilov meséiben fel van jegyezve a nép minden bölcsessége és az ország minden szokása. Soha költő ily világosan, minden észjárású és műveltségű embernek hozzáférhetően nem fejezte ki a gondolatait. Nincs egyetlen szó a műveiben, melyet ma meg kellene változtatni." Soha egyetlen kritika sem kísérelte meg megbolygatni Krilov tekintélyét és ez figyelemreméltó jelenség, ha meggondoljuk, hogy Krilov abban az időben tudta felkelteni a közvélemény csodálatát, melyben mindenki Puskin és Lermontov szenvedélyes lírájának áldozott. Ez a meseíró nem csak Moszkvában ünnepelt, egész Oroszország, a Kaukázus, Litvánia, Ukrajna ma is szereti és olvassa.

A bolsevizmusnak komoly gondot okozott az iskolakérdés. Minden új kormányforma és társadalmi berendezés jövője a felnövő nemzedék hatalmában van. Ő dönt sorsa felett, rajta áll, hogy megmarad-e eredeti mivoltában, szenved-e változást, vagy teljesen megszűnik-e. A bolsevizmus külföldi ellenségei gúnyolódnak az óriási munkán, mellyel az orosz kormányférfiak az új nemzedéket megakarják nyerni tanaiknak, sűrűn idézik Griboidov komédiájának egyik alakját, Skalozubot, ki így énekelte meg kívánságát:

Si je pouvais agir ma guise,
Je ferais maisai nette.
Ou femerait collčges et lycées,
Ou Chassarait les professeurs...

Ezzel szemben komoly munka folyik egész Oroszországban, Ukrajnában amellett vannak, hogy azonnal új egyetemeket kell felállítani Kijevben, Jekaterinoslavban, Charkovban, Poltavaban, Khersonban és Kamenietz-Podolskban. Csak erre a legutoljára említett egyetemre eddig hét millió Karboventzit (rubelt) gyűjtöttek össze. A világosabb kérdés azonban: honnét vegyék a rengeteg egyetemi tanárt? Kétségtelenül Németországhoz fognak fordulni, honnét azonban nem a legjobb anyagot exportálják ilyen célra. Ossip-Lourie írja, hogy 1913-ban találkozott egy ilyen némettel, ki a vallástörténelemnek volt tanára, egy svájci német egyetemen, Leibnitzről szóló doktori értekezése - sovány kis munka nem csak a lapszámokat tekintve - volt az egyetlen tudományos utipoggyásza.