Nyugat · / · 1919 · / · 1919. 1. szám · / · KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL
Dr. S. van Houten, Hollandia volt minisztere "Hollandia a 20. században" címmel érdekes cikket írt a "Deutsche Revue" tavalyi, novemberi füzetébe. Van Houten áttekinti Hollandia egész történelmét, vázolja belpolitikáját, helyzetét a nagyhatalmak közt, törekvéseit és vezető gondolatait a gyarmatosítás kérdésében, majd néhány figyelemreméltó szót ejt Hollandia magatartásáról a világháborúban. Hollandia mindvégig semleges maradt s az is akart maradni. Ez a semlegesség egy kívánság kifejezése volt, azé a kívánságé, hogy egyetlen nagyhatalom se kerüljön ki erőben és területben megnövekedetten a háborúból. Anglia, Amerika s Németország egyaránt megsértették Hollandia jogait és érdekeit s fellázították a köz véleményét: Anglia a dél-afrikai köztársaságok leigázásával, Németország a bánás móddal, melyben Hollandia szomszédállamát s vele barátságban élő népét részesítette. Minthárom állam súlyosan visszaélt tengeri hatalmával. Hollandia hajóközlekedését és postaútját gyarmataihoz s a semleges államokhoz megszakították és felügyelet alá helyezték. "Éheztünk, mint a többi blokírozott állam, hajóinkat, ha valahol átlépték az előírások halvány határvonalát, melyet csak a határtalan önkény húzott meg, elsüllyesztették és eltulajdonították. A háborús kényszert jogforrásnak tekintették." Van Houten kivezető útnak a népek szövetségét tartja, mely szövetségnek első feltétele a tengerek felszabadítása volna. Tengeri uralom nélkül nincs világhatalom, lemondani a tengerre való
előjogokról annyi, mint lemondani a világuralomról, mely egyszerre lehetetlenné válik mihelyt szabaddá teszik a tengereket, szorosokat és csatornákat és megszervezik a tengerek nemzetközi rendőrségét. Az egyes államok hadiflottái, a kereskedelmi hajók rombolói a történelem emlékei közé fognak tartozni, miként ma a kalózhajók. Európa s az egész világ fölött kitisztul az ég abban a percben, melyben nemzetközi megbeszélés tárgyává teszik ezt a kérdést. Most rögtön ki fog tűnni, hogy a tengerek szabadságának megteremtése egyenlő a világbéke megteremtésével, minden egyéb kérdés, a kis határ és területkérdések, a vegyes népű országrészek állami berendezése, a népközösség jövője szempontjából, ehhez képest mind alárendelt jelentőségű. Van Houten szerint a világháborút sokkal korábban be lehetett volna fejezni, ha megoldották volna a tengerek szabadságának mindennél égetőbb problémáját, minden más kérdés egyszeribe helyi jelentőségűvé törpült volna, annyira, hogy vagy rögtöni elintézést - ha ez az elintézés elő volt készítve - vagy pedig e helyi kérdések elodázását s átutalását egy nemzetközi bizottság elé kényszerítette volna ki. Akkor talán Wilson is rájöhetett volna, hogy feladatainak rangsorozata nem felel meg a valóság követelményeinek.
Van Houten biztosítja az európai közvéleményt, hogy Hollandia új minisztériuma teljes erővel küzdeni fog a tengerek szabadságáért.