Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 24. szám
A Nyugat halottjának, Kaffka Margitnak temetése december 4-én délután 4 órakor volt a farkasréti temető halottasházából. A szertartáson az egész magyar értelmiség képviselete összegyűlt. A beszentelésnél Babits Mihály a Nyugat szerkesztősége nevében a következő szavakkal búcsúztatta az elhunytat:
A
Az írótól nem búcsúzunk el, mert az író tovább él közöttünk és bennünk: az írónak, aki Te voltál, nem árthat a Halál. De jaj, búcsúznunk kell az embertől - Tőled, aki asszony létedre
Mennyi jóság és megértés volt benned, mennyi meleg emberi érzés kincsei! Talán nem ragyogtak oly messze e kincsek mint szellemed kincse, amit művedben hagytál ránk: de annál drágábbak voltak mindenkinek, aki megismerte őket.
Hogy tudtad szeretni a jót, az igaz emberséget! hogy tudtad gyűlölni a gonoszt, milyen mélyen átérezted fajtád nyomorúságát a háborúban!
Most lesújtott rád ennek a nyomorult fajnak közös átka! Nem fogunk látni többé soha és csak holt betűkből fog meleg hangod fantoma fülünkbe csengeni.
Te erről nem tudsz már semmit, nem bánod félbemaradt terveidet, nem szomorkodsz azon, hogy mennyi szomorúságot okozol azoknak, akik szerettek: csendesen és boldogan nyugszol gyermekeddel. A békére sóvárogtál és most már Tied a Béke örökre.
Isten veled, béke veled, igaz társunk, Kaffka Margit.
A sírnál Móricz Zsigmond a Vörösmarty-Akadémia megbízásából a következő beszédet mondotta:
Gyászoló gyülekezet!
A Vörösmarty-Akadémia kötelességemmé tette, hogy még egy utolsó köszöntéssel illessem Kaffka Margit eltűnő emlékét.
Isten veled Kaffka Margit, Isten áldjon kedves társunk, ki a legnagyobb, legragyogóbb írótalentum voltál mindazok között, akiket erre a lelki kínokkal s gyönyörökkel teljes pályára termett a magyar faj.
Kaffka Margit elment. Mint jó anya elvitte magával, megmentette e kínnal teljes élettől egyetlen gyermekét: mint jó ember itt hagyta, mindannyiunk vigasztalására, lelkének drága szülötteit: könyveit. Kaffka Margit a bibliai hét szüzekből való volt, aki olajmécsessel, a lélek fényétől világítólámpással járta az élet utait, s amerre járt tiszta fényt hintett s e drága világosság mellett minden időkben újra indulhatunk vele lelkének finom utain.
Isten áldjon Kaffka Margit. Sorsod súlyosan rettentő, mert íme nem is az emberi elmúlás megszokott s könyörtelen végéhez értél, hanem idő előtt leszakítva, a megőrült s lelki nyomorúságba visszasüllyedt emberiség bűneinek lettél áldozatává: a harcok után dúló pestis szegény martaléka.
Szálljon a földbe e két koporsó, szálljon a földbe e két drága mag s annyi millió testvéretekkel, kik e rémes korszakban áldott termés előtt porlottatok vissza: legyek maggá s hozzátok meg az életnek az új termés életkoszorúját.
Kaffka Margit kedves társunk, nemes asszony, kemény ember, drága lélek, Isten veled!
*
A Nyugat folyóirat szerkesztősége ezennel gyűjtést indít Kaffka Margit síremlékére. Kérjük minden olvasóját, tisztelőjét, barátját, járuljon hozzá, hogy ez a síremlék méltó legyen a gyászhoz, amelyet mindnyájan érezünk s az emlékhez, melyet Kaffka Margit műveiben hátrahagyott.
Ezideig a Vörösmarty-Akadémia 5000, Fenyő Miksa pedig 400 koronát ajánlott fel e célra.
Kérünk mindenkit, hogy adományát a Nyugat szerkesztőségébe küldje, - minden számban nyugtázni fogjuk a befolyt összegeket.