Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 24. szám · / · Figyelő · / · Földi Mihály: Külföldi folyóiratokból
A "Journal du Peuple" idei április 28-i számában Léon Werth szellemes cikket írt a királyokról, a miniszterekről, a katonákról és koldusokról. Háború és béke kérdése, egyesek, milliók és országok sorsa, élete s halála néhány, néha csak egy ember lelkiismeretére volt bízva. Felelős eddig senki se volt. A parlamenti többség a "közvéleményre" támaszkodott, a kisebbség természetszerűleg nem volt felelős, mert az ellenzéket képviselte, a kormány a parlamenti többségre hivatkozott, a király az Istennek volt felelős. A francia miniszterelnök, egy Ribot s Clémenceau s az Isten kegyelméből uralkodó császár közt semmi különbség sincs, ők is csak lelkiismeretüknek felelősek, hitvány, politikai lelkiismeretecskéjüknek, mely, mint a királyi lelkiismeret, útszéli elvontságokból van összetákolva. Mily titokzatos hatása a hatalomnak! Egy ügyvédnek, egy orvosnak, egy tanárnak véleményei kiegyenlíthetetleneknek látszanak, politikai nézeteik vannak, melyek látszólag mily ellentétben állnak egymással. Mihelyt azonban a kormányrúd mellé ülnek, alávetik magukat az uralkodó szokásoknak s egyszeriben hasonlókká válnak egymáshoz. Azt lehet mondani, hogy ők mindnyájan miniszterei egyugyanazon királynak, a királynak, kit a világtörténelemből és legendákból oly jól ismerünk: az egyetlen királynak, a háború királyának... Ha a háború éltetőit keresitek, ne feledkezzetek meg Stendhal "halálosan gyűlölt állatairól": a képmutatásról és a határozatlanságról - mely utóbbi szellemi korlátoltságnak is nevezhető. Amikor pedig a korlátoltságról van szó, idézzétek emlékezetetekbe Angell mély értelmű történetét:
White-Chapelnek valamelyik piszkos utcájában alamizsnát kéregetett egy koldus, mire a realisztikus gentleman így válaszolt neki: "Nem szégyelled, ó koldus, a tenyered nyújtogatni, te aki leggazdagabb és leghatalmasabb vagy a föld valamennyi hatalmasa között? Nem szégyelled magad, te angol állampolgár, te, aki birtokának vallhatja a Brit Császári Keletafrikát, Sansibar és Pemba szigeteit, Egyiptomot, Guineát, Sierre Leonet, a Jóreménység fokát, Transvaalt, Orange és Natal Szabad Államait. Nem szégyelled magad, hogy itt koldulsz? Tiéd Andaman és Nicobar Szigete, tiéd Bengal és Briman éppen úgy, mint Beludzsistan és Benares, szóval egész India. Nem szégyelled magad, te, te, akié Ceylon is, akié Ciprus szigete is? Nincs már semmi szégyenérzet benned?"
Legkülönösebb azonban az, hogy a koldus meggyőzette magát.