Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 24. szám · / · Hollósy Simon levelezéséből

Hollósy Simon levelezéséből
III.

Kedves Móni Öcsém!

Most válaszolhatok és az ívet aláírás nélkül küldöm neked.

Azt úgyis én kapom meg ami begyűl, és én más formában, a kép olcsóságával fogom itt éppen a rám eső kötelezettséget leróni.

Azon leszek, hogy a kép a millennium képzőművészeti osztályába a legelsőkkel versenyezzen, pedig a többi megyék 12, 10 és 25 ezer forintos megrendelésekkel rukkolnak ki ez alkalomra.

Pista írt, jobban mondva sürgönyözött vasárnap ismét, hogy a pénzt el fogja küldeni, eddig még nem jött semmi és én itt a legnagyobb kellemetlenségekbe keveredtem emiatt.

Már igazán nem tudom mitévő legyek!

Annyit az öt ujjamon leszámolhatok, hogy ott nagy bajoknak kell lenni, ha a mostanig elmúltakra gondolok, amiket otthonról hallottam és tapasztaltam.

Akár így, akár úgy, de ott baj van. - És elképzelheted milyen örömmel nézek a viszontlátás elé, aminek, ha a megrendelést ki kell csakugyan vinnem és hazautaznom, én elébe nézhetek...

Szabó Sándor úr írt azóta két levelet, amelyben tudat, hogy az alispán megbízta őtet avval, hogy nekem írjon. Azt hiszem megegyezhetünk a kép kivitelét illetőleg.

A tiszteletdíj 1200 forint, amiért én egy tájképet, a huszti várat két és fél méter nagyságbani megfestésre elvállalnék. De azt hiszem, hogy ők egy momentum megörökítését akarják, ami a huszti várban játszódott le, azért ez a pénz semmi, mert a kiadás maga, akkor, ha a megye tisztességes műre reflektál, 1500 forint vászon, festék, kosztüm, amik okvetlen szükségesek, akár csináltatni kell ezeket, akár pedig beszerezni.

Tanulmányozni kell a levéltárból egyes dolgokat.

A modellek maguk belejönnek 1000 márkába.

(Ezen élő alakok, akiknek napszám kell és kosztüm, amibe felöltöztetve a festő ezek után csinálja a képre az alakokat). Meg is írtam Szabó úrnak, hogy igenis elvállalom ezt a képet is, még pedig nagyon olcsón, az 1200 forintnak ötszöröséért. 5-6000 ezer forintért. Még erre nem jött válasz.

Akár így, akár úgy, ha engem bíz meg a megye ennek a kivitelével, úgy én rövid időre hazautazom, hogy a dolgaimat ott ez alkalommal Pistával is rendezni fognám, azt felesleges is mondani. [*]

Ti legyetek azon ott a Szigeten, hogy a polgárság ez alkalommal engem, akit a körülmények távoltartottak a szülőföldjétől annyi idő óta, most, mint erre a megrendelésre a legméltányosabbat, mint embert és mint művészt, aki itt Münchenben, legszigorúbb feltételeknek, mint privát tanár annyira megbírok minden szegénységem mellett felelni, hogy például az akadémián, az én általam aláírott bizonyítványokat a sekretórium az állami pecséttel látja el és ennek a hitelességét így erősíti, továbbá, ha az eddig nyert érmeimre hivatkozom. Ismételten mondom, feltételezem a megyétől, hogy nem fog egy ilyen alkalommal fukarkodni egy olyan alapra, ami a megye maradandó emlékét segíti elő, egyúttal arról sem megfeledkezni, akit a balsors elüldözött idegenbe, küzdésre, felejtésre.

Nem koldulni akarok itt, de ha a pályám olyan, hogy az emberek szívét és jobb érzését kívánja felébreszteni, akkor, mikor életet vár, úgy ez alkalommal itt ezeket helyén valónak találom megemlíteni annál inkább, mert evvel az én kínos életemnek is az alapja egy új irányításhoz meg volna adva.

Mindnyájatokat csókol, ölelő szerető rokonod

Simi

A viszontlátásig!

1895. június 14.

 

[*] * Bátyjával az örökség-ügyben 1. 2. oldal.