Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 24. szám · / · Hollósy Simon levelezéséből

Hollósy Simon levelezéséből
II.

Kedves Öcsém Móni!

Elsősorban is köszönöm neked véghetetlen bizalmadat és szívességedet hogy a pénzt, 100 frtot nekem sürgönyileg megküldted. Minden áron le akartam menni Szigetre, de nem futotta sem a pénz, sem az időből, még Pesten kellett 100 frtot kérnem és így őszre kisegített, kölcsönpénzem, megláthattam magyar hazámat 17 év után.

Gézával voltunk sógorodnál. Ez a gyerek megőszült azóta, a nénje Kornél adott egy koncertet Pesten, amit nagyon megdicsértek. Neki már biztos jövője van megállapítva. Egy nap voltunk az újságban megemlítve, volt is sírás a viszontlátáskor. Először idegenen fogadtuk egymást, de azután szó-szó után közeledtünk.

Nem mondhatom el minden egyes részletét a hosszú évek utáni viszontlátásnak.

Pesten jól éreztem magam!...

Kérded, mit végeztem Pesten? Először is Urányi képviselő szólított fel, hogy vállaljam el a Máramaros megyei megrendelést, én ezt tízszeres örömmel fogadtam el, annál is inkább, mert az az én legfőbb vágyam, mint neked évekkel ezelőtt megírtam, otthon tájképeket festeni. Mikor a ti kertetekről kérdezősködtem, emlékszel?

Szentesen egy tízezer forintos megbízás ügyében jártam, ami még nem dőlt el, de ettől vissza fogok lépni, mert a kép oly nagy és költséges, hogy evvel az nincs eléggé honorálva akkor, ha az ember azt nem tiszta üzleti szempontból, de a célnak megfelelő kegyelettel akarja megfesteni.

Ezek után tudatom veled, hogy felszólítottak engem Pestről egy alakítandó "privát akadémia" szervezésére. A dolog most jár a minisztériumnál és reménylem sikerrel fog végződni. Kérvényt nyújtottak be az itteni festőnövendékek is harmincnyolc aláírással - ezek közül 8 külföldi - akik az esetre, ha minisztérium az évente kérelmezett összeget megadja arra nézve, hogy ott az én vezetésem alatt egy akadémia létesüljön, úgy ők Budapestre jönnek.

Nem tudnék mindent úgysem leírni, ahogy megtörténtek. Mikor Münchenbe érkeztem Pestről, 50-nél több embert várt a vasúti indóházban. Olyan éljent ordítottak ezek a fiúk, hogy a népek azt gondolhatták, legalább is egy fejedelem jött meg.

Most megkérlek, hogy küldj be nekem két üres váltólapot, hogy én ezeket aláírva neked arra az időre készen kézhez küldhessem, mikorra a lejárat ideje megjön.

Minden arra mutat, hogy rendbe hozhatom majd ezeket ott, amire itt Münchenben nem voltam képes - otthon!

Amennyire lehet, a megyei megrendelés ügyét szorgalmazd te otthon. Urányi azt írta nekem, hogy én ne szóljak, mert engem akarnak vele megkínálni.

Édesanyád és kedves nőd kezeit csókolom, kedves gyermekeidet és téged tisztellek, csókollak szerető rokonod

Simi

München, 1895. március 29.

Már nem sokáig írom ezt a dátumot!