Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 24. szám
Nem bántanak már engem e bánatok,
Nem az voltam én, aki ma már vagyok.
Egy bámuló őz szeme jobb rokonom,
Mint e tűnődések eltűnt romokon.
Ma már ölelőbbnek érzem a halált,
Mint rég az életet, amely a sírra várt.
Ma már a halál és élet derüsen
Egymásnak örök örömöt üzen.
Lánc, lánc, örök tánc a gyönyör és a gyász,
Egekben, rögökben csak életre találsz.
Nem él, aki fél és balga, ki borús,
Minden jó dalolót öröm koszorúz!