Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 20. szám · / · Figyelő

Ignotus: Szellemi munkások szövetsége

Emlékeztetem az olvasót Hesslein Józsefnek, magának is állami tisztviselőnek, ki azóta szívós agitációjával országos hírre is jutott, egy múlt télen itt a Nyugat-ban megjelent tanulmányára, melyben úgy, mint ugyancsak itt a Nyugatban Jancsó Károly is, tudományosan igyekezett meghatározni a magyar tisztviselői karnak s tisztviselőink mozgalmainak természetrajzát. Amit akkor mintegy tudományosan leszűrt szükségnek hirdetett, azt most tettre kívánja váltani: mozgalmat indított a magyarországi minden rendbeli, s úgy köz-, mint magánszolgálatban álló szellemi bérmunkások osztálybeli szervezésére. S tervében még egy lépéssel tovább megy: ezt az osztályában s ebbeli érdekei körül szervezett tábort országos politikai párt gyanánt kívánja felvonultatni, hogy nem ellentétesen, hanem egyaránt az ipari munkásságot ugyanígy szervezett s politikai párttá is emelt szociáldemokrata párttal, e rendnek a kizsákmányolás ellen való s a szabadság és egyenlőség elérésére törő küzdelmét és érdekeit közérdekké emelje. Meg kell mondani, hogy ez az érdek valóban közérdek - ha már úgy van, ahogy van, hogy a társadalom egyes rendjei érdekeik szerint külön szervezkednek, akkor azzal, ha egyik csoport vagy rend nem szervezkedik, nem érjük el azt, hogy a társadalom egymással versengő csoportokra szét ne essék, legfeljebb lesz itt egy rend, melyen a többi osztozkodik és tulajdonképp a közérdek rovására, élősködik. Az tehát, hogy a tisztviselők s általában a szellemi bérmunkások érdekcsoporttá szervezkedjenek, természetes is, igazságos is, szükséges is. S nem lehetne rossz néven venni azt sem, ha politikai párt gyanánt is őszintén érdekképviselet gyanánt lépne fel, leleplezvén az úgynevezett országos pártokat, melyek országos cégér alatt jórészt nem egyebek agrárius érdekcsoportosulásnál. Ez azonban mindenesetre második lépés lesz - az első: az érdekszövetség megszervezése. Ha meglesz, akkor majd megválik, hogy ereje és nyomása nem kényszeríthet-e ki vagy segíthet elő egy általánosabb polgári szociális politikát és politikai pártalakulást, melybe természetesen beilleszkedhetik, s amelyben ugyancsak nem ellentétbe kerülne, hanem szövetségbe állhatna úgy a polgári radikalizmussal, mint az ipari szociáldemokráciával, és amelynek szervezkedése ugyancsak elmaradhatatlan: a földműves szocializmus.