Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 18. szám

Lesznai Anna: Mohó kérés

Ásd oly mélyre kútját a kéjnek
Hogy álmaim mélyét ne leljék.
S kérdezzed némára az ajkam
Hogy hangja többé sohse teljék
Se szóra, se dalra, se versre.

Örömöd sarlói tarolják
Testem virágos bágyadását.
Kedved csikói legeljék le,
Hogy tikkadás napját sohse lássák
Friss serkent hajtását a vágynak.

Sápadt arcom verje veresre
Dacot tőled tanult szemérem.
Mondhassak "Nem"-et végre,
Szabadjon a percet megérnem
Mikor betellett ajkam kéred.

S mintha gyümölcsöt, mely nem érett
Fel-fel csapódó karcsú ágról
Tép szomjas mohó siheder,
Félőn, hogy talán el sem éred
Egyszer tépd erővel a csókom.