Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 18. szám
Ajkamba szállott pirosló vérem
Hogy közelgő ajkad jöttére érjen.
Szemeim körül udvara támadt
Királyi csókod kívánt nyomának.
Hogy minden vágyad magába vésse
Megnyílott karom lágy ölelése.
Szent arany serleg lett az én testem
Hogy kelyhébe téged szomjún vehessen
S testté lett lelkem, beszédes lelkem,
Hogy csókká válva megváltód lehessen.
Hogy vérré válva vehessen néked
Egy cseppnyi percnyi üdvösséget.
De a te szemed nem pihent rajtam
Iramló ajkad nem lelte ajkam
Szent aranyserleg bántotta tested
Játszódó patak medrét kerested,
Mint csörtető szarvas erdei ágat
Úgy tépett engem rohanó vágyad.
S mint vérrel rontott bíbor ívónál
Szép kényes szarvas horkanva retten:
Riadó gőggel, meglepetten
Sebzett lelkem partján megálltál.