Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 18. szám
Párás a domb,
Szomjas a lomb
A hegyhát fehér
Köd a berekben
Ernyedt erekben
Aludni tér
A vér.
A könnyem is
Könnyen
Rejtem szememben
Ringatom rengeteg
Emlékmagom.
Vajjon kikelnek?
Kehelybe kelnek?
Mézzel is telnek
Uj tavaszon?
Kedves kezedre
Hütlen szemedre
Vajjon még meddig
Szállok híven?
Vagy szállok a napnak
Hol fénydarazsaknak
Fiai laknak
Égmézt harapnak
Zizegve kapnak
Engem szíven?
Uj kelő nyáron
Bomló határon
Ne keress párom.
Rózsád szétszórva
Szerte virul.
S ki tudja majdan
Ki szedi egybe,
Csokorba kegybe
Örökös jegybe
Kinek pirul?