Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 18. szám · / · Barta Lajos: A zöld ember

Barta Lajos: A zöld ember
XIII.

Bethmann Hollweg nagy beszédében kijelentette, hogy Németországot nem lehet kiéheztetni.

Liebknehtet inzultálták, mert a szocialista dogmából nem akart engedni. A német szocialista párt kettészakadt. Az egész internacionáléról mind nyilvánvalóbbá lett, hogy nem tudja a háborúból kivezetni az emberiséget.

Az Unió elfogadta a hadsereg reformjáról szóló törvényt.

Mikor a budapesti tőzsdét megnyitották, az új gazdagok rohama alatt az értékek hallatlan magasra szöktek. Az emberek őrjöngve letiporták egymást.

A tavaszi verseny nagy díján olyan sok ember volt kinn, hogy a zsúfoltságban többen rosszul lettek. Egy játékos szívszélhűdésben meghalt.

Szép tavasz volt és a vetésjelentések tűrhető termést ígértek.

Bózsa levelet írt a szibériai feleségének, hogy ami történt nem baj. Mindent meg tud érteni és ha valami új szándéka van, csak forduljon bátran hozzá!

De az asszony nem felelt. Nem is jött. Nem is hallott róla semmit. A szibériai felesége elveszett az alföldi ég alatt. Bár az asszony meghatározott helyen lakott, Bózsa azt érezte, hogy már az is ott kinn lebeg valahol a mindenségben...

Az 1916-i év nyara a természetben nagyon szépen bontakozott ki. Magyarországon a napnak minden percére egész sereg olyan ember jutott, aki így szólt a másikhoz:

- Be fognak a románok törni?

Amire a másik vagy azt mondta:

- A románok be fognak törni! - vagy azt: - A románok nem fognak betörni.

Voltak, akik azt mondták:

- Románia agrárország, előbb learatnak és kicsépelnek, az új kenyérrel fognak betörni.

Mindenki tudta, hogy a románok be fognak törni és senki sem hitte, hogy ez meg fog történni.

Brassó elesett. Fogaras elesett. Nagyszeben elesett. Csíkszereda elesett. Székely Udvarhely elesett... Orsova elesett...

De az új nyárra már Románia is le volt tiporva és Németország megkezdette a búvárhajó-harc nagy üzemét, mert most már volt elegendő benzinje. Viszont már bizonyos lett, hogy Amerika több milliós, új hadseregével felvonul a nyugati frontra.

A tej egyre fogyott, a csecsemők bélhurutban és sorvadásban elpusztultak.

A monarchia pénzének már semmi értéke sem volt, a régi és az új gazdagokon kívül mindenki azt mondta: - Ez így nem mehet tovább! - És minden ment ugyanúgy tovább!

Mélyen tisztelt Bózsa ur kérem

Engedelmet kérek ha talán soraimmal alkalmatlankodom de én csak a Bózsa urhoz tudok fordulni segitségér mert igazán könyeb az embernek akármiféle bánatot vagy bajt viselni ha van neki aki megvigaszalja vagy ha legalább is igényt tarthat valakinek a szives fölvilágositására hát most ezek után elmondom a panaszomat a házi gazdám felmondta e hó 15-én a lakásomat a jövő holnap elsejére és most kérem ezáltal kétségbe vagyok esve mert nem birok magamnak lakást kapni azaz még ha magam volnék egyedül könyebben számitanék de mivel hogy a kis hugom mint első polgárista velem van nem tudom elképzelni hogy mit csinálok ha lakást nem kapok pedig arról hogy a kis hugom kitanuljon én le nem mondok mivel a kis lányomat is beatam a szent Margit apácákhoz ahol ki fog tanulni mert csak a tanulás ér valamit, a tudatlannak muszáj elveszni a világba szegény jó uramról még semmi hir sincs én it vagyok a 86-as postán a szállitó levél osztájon a napali fizetés kevés de az éccakai külön óráért töbet kapni azért is sokat éccakázom most nagyon kérem tisztelt Bózsa urat hogy eben az ügyben tesék szives leni nekem felvilágositást adni szives válaszát nagyon várom vagyok tiszteletel

Magas Sándorné

Címem: Budapest Hernád-utca 163 szám 3 emelet ajtó 46.

Ó, szibériai! Most tehát megvagy! Ott ülsz a 86-os postán és feleséged kezével ütöd a bélyegzőt a szállító levelekre és csomagokba kötözöd azokat. A vastag ecsettel a csirizes tálba nyúlkálsz és "ragcédulát" ragasztol. A szent Margit apácák templomában térdelsz, elemezni tanulsz és tizedes törtekkel számolni az iskolájukban. Kora reggel fölkelsz, jegyre vásárolt, soványka, fekete ragacsot, kis kötényed zsebébe dugsz és sietsz a polgári iskolába!...

Most már három emberben élsz, de egyik sem tudja rólad, hogy te hajtod a szolgaságból a szabadságba őket!

Bózsa tudta, hogy ez csak képlet, egy gondolatnak a feldolgozása, hogyha az alapja igazság is.

Azonnal felelt a szibériai feleségének. De levele pár nap múlva visszajött avval a megjegyzéssel, hogy a címzett elköltözött. Kereste az asszonyt a 86-os postán, de ott már nem volt és semmit sem tudtak róla. Levelet írt a címére Sádra, de ez a levél avval a megjegyzéssel jött vissza, hogy a címzett elutazott. A zöld ember felesége eltűnt!

Egy éjjel álmában látta őket Bózsa. Az asszony a parasztszobában, az asztalnál, szállító leveleket bélyegzett, a falon abban a rámában, melyben addig Krisztus nyitott mellű képe függött, a szibériai állt skarlátszínű, leomló szövetben. Az ő melle is nyitva volt, látszott a lánggal égő szíve és két kezével naivan a szívére mutatott.

A következő napokban Bózsa új szenvedélye akarta fölragadni magát, hogy a zöld emberrel még tovább foglalkozzék. De aztán érezte, hogy ennek már vége van!... Hatalmas sorvadás, mely az idegek, a gondolat, az emberi természet törvényeiből bontakozik ki, elsorvasztotta benne ezt az erélyt. Elemi ereje volt ennek az elapadásnak, mint a viharnak, a járványnak, az évszakok változásának. Olyan sorvadás volt ez, amilyen egész nemzedéknek hirtelen elhervaszthatja az ifjúságát és a legnagyobb erőfeszítések tetőpontján, egész népeket elfonnyaszt.

Mi haszna voltak meg gondolatai, melyekkel elemezhette önmagát? A zöld ember javára ez nem oldott meg semmit. Maga is csak a világot és a dolgokat értette meg jobban és látta, honnan van az, hogy a milliók bánata és szenvedése megértetlen és reménytelen volt és marad mindörökre!...