Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 18. szám · / · Barta Lajos: A zöld ember

Barta Lajos: A zöld ember
XII.

Kelt levelem 1916 április 24.

Bózsa úr kérem még csak most értesültem róla, hogy a levelemre tetszett válaszolni. Nemis mertem remélni, hogy miután az állást elvesztettem nagyságos úr még arra méltat engem de én abban hibás nem vagyok most már azt is megírom a nagyságos úrnak nekem azért kelet a hejem elhagyni mert az orvos úr aki oda bejárt megkérdezte tőlem hogy hívnak és megfogta az álam ezt a bárónő nem tudta elszívelni nagyságos úr én ez ideig pesten voltam egy úri házban száraz dada egy 4 holnapos kis fijú melet nagyon jó hejem volt miliomosak voltak nagy birtokuk van zala megyében és nyáron mindig ot laknak most is már menek elsején és én evéget jötem el hogy pusztára nem akarok meni ot voltam két holnapig nagyon szerettek, úgy könyörögtek, hogy menjek velök de én pusztára nem megyek mert én tudom milyen a pusztai élet 3 évig ot is laktam most ide haza vagyok a szüleimnél bejöt a tavaszi munka segítek nekik. Csak az isten adná, hogy lene már vége ennek a háborúnak és jöne haza az én jó férjem hogy lene egy csendes nyugot othonom de az talán sohasem lesz én nem is tudom hogy érdemeltem azt a sok szívességet, de nagyon köszönöm mert az engem nagyon boldogított mindig tiszteletel maradtam

Magas Sándorné

Már nem volt felügyelőnő és levelét elejétől végig egyetlen mondatban írta.

A zöld ember felesége tehát kiment a tavaszi munkához a földre.

Bózsa tudta, hogy a szibériai feleségének bécsi kabátja, reticulje van és soha többé nem tud a paraszt élethez visszatérni. A zöld ember űzi és hajtja őt, hogy más életet menjen keresni!

Azt akarja talán a zöld ember, hogy az asszony ne foglalkozzék többet a földdel, a növényekkel és az állatokkal? A szibériai azt nem bánja. Ő csak nem hagyja nyugodni az asszonyt.

Az asszony nem tudja, hogy a szibériai az, aki őt nem hagyja nyugton. Ő csak tenne, menne, hogy nyugalmát megtalálja! Mert ha nem találja, akkor elvész.

Miért hajtja őt az izzó nyugtalanság? A boldogságnak az a hatalmas vágya, mely minden emberben él, meg akarja őt szabadítani a zöld embertől. Nem is tudja azt, hogy neki a zöld embertől kell szabadulnia, ha elveszni nem akar!...