Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 14. szám · / · Farkas Aladár
Nem tudom, ki vasalta karomra a béklyót,
Nem tudom, ki szúrta szívem fenekébe a rettegést,
Nem tudom, ki csapkodta tüzes korbáccsal mezítelen hátam.
Sötét kapuk magányosságában vártalak téged,
Dermesztő éjszakákon lestem a szembenűlő arcát a vonaton
Ha ajtón kopogtam, szörnyű szorongás közt mondtam: "jaj" és "ó bárcsak!"
Vihogva kacagtak szemembe ezerszer az emberek: bolond!
Könnyező nénikék állták körül mozgó ravatalomat.
Várás és vágyás robbanásig fűtöttek és vacogott a fogam.
Magos emeletekről lestem sötét és kihalt utcák csalogató mélységét
És magos hidakról szájas vizeknek értelmetlen locsogását:
Most, most... És valaki a karomhoz ért és nevetve sikongta: bocsánat!