Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 13. szám · / · Figyelő

Bálint Aladár: A Szépművészeti Múzeum Callot-kiállítása

Callot. Neve összeforrt a harmincéves háborúval, a grandiózus lezüllés, pusztulás esztendeinek emlékezetével. Pedig e nemes úr és rézkarcolómester csupán hűvös krónikása, nem pediglen jajveszékelő áldozata, vagy részese volt e végzetes időknek. A kívülálló emberek hideg objektivitásával karcolta rézre a háború mozzanatait. Nem az időhöz, helyhez kötött eseményeket örökítette meg, ahogy azok lefolytak, nem is a harmincéves háborút, hanem magát a háborút, a barok kor háborúját, annak nyomorúságát érzékeltette. Pátosz, részvét nélkül. Talán látomás vagy hallomás után, de mindenesetre a fantáziáján átszűrve, egy klasszikus iskola szabályai szerint megrostálva. Goya hasonló tárgyú munkái hasonlíthatatlanul döbbenetesebb, igazabb lapok, átélések, véresen közelálló dokumentumok. A technikai szabályok, kompozíciós törvények józanító szemmel tartása nem enyhítette Goya alkotásainak marcangoló realizmusát. A háborús tárgyú rézkarcok Callot oeuvrejének nagyon kis részét teszik. Az egyik sorozat, a Misčre de la Guerre csupán 1636-ban, halála után egy évvel jelent meg. Callot munkásságáról egységes és kimerítő képet ad. A művész Olaszországban készült fiatalkori metszetei és karcai mellett ott találjuk a Franciaországba tizenkét esztendei távollét után hazatért kész mester alkotásait.

A gondos rendezés lehetővé teszi, hogy az egymás után következő (amennyire az egyes lapok keletkezését megállapítani lehetett) dátumok szerint sorakozó művek szemlélésével végig kísérhetjük Callot emelkedését.

Olaszországban eltöltött esztendők termésének javát az "Ötletek" és a "Capricci di varie figure" darabjai teszik. Az emberekből kiáramló karakterisztikumot, groteszk figurák furcsaságait bámulatos biztonsággal fejezi ki. Néhány vonalba sűrít minden formát. Pattanásig feszült elevenség, csupa mozgás, lendület csapong e rézkarcokban. Egyik lapját egy sereg viháncoló lóval tölti meg. Mintha forgószél hengergetné végig e szilaj állatokat. Jelmezes figurái (Commedia dell' Arte sorozatok) párosával lejtenek furcsa táncot, viaskodnak, illegetik magukat. E figurákat az ütemes mozgás bravúros kiélezésével úgy összekapcsolja, mintha egyazon test egybehangolt eleven tagjai lennének. Láthatatlan kéz irányító, mozgató erejét érezzük az alakok mögött.

Későbbi lapjain, a "Cigányok" sorozatban érezhető az olaszországi tartózkodás visszasugárzása, a gondtalan hányatottság könnyedsége. Fölényes humorral népesíti be e gyülevész hordával a lapjait. Nagyszabású festői tehetség nyilatkozik meg e rengeteg alak egymás mellé helyezésében az akció monumentális kifejlesztésében. Egymás hegyén hátán bizsereg e sok ember, állat. Minden a helyén van, minden lélegzik, él, mozog. E sorozat elmélyített, témában gazdagodott, nagy jelentőségű folytatását látom a "Misere et les Malheurs de la Guerre" és a későbbi "Misčre de la Guerre" sorozatok lapjaiban. Élete utolsó éveiben készültek e rézkarcok. Mintha életművét lezáró emléknek szánta volna e nevezetes alkotásokat. A túlvilág borús sejtelme száll ki egyik utolsó munkájából a "Szent Antal kísértéséből." E rézkarcból hiányzik a fiatal esztendők átlátszó könnyedsége. Hieronymus Boscht túlszárnyaló fantasztikum tobzódik e lapon. Vadul keringő szörnyetegek, sose látott felemás emberek, állatok veszik körül a sivatagban meditáló szentet. Hieronymus Bosch képein a diabolikus groteszkséget mindig valami primitív kedélyesség szelídíti, Callot kísértésében nyoma sincs ennek. Halálosan komoly, majdnem átélt e lehetetlen alakok ábrázolása.

Callot munkái érték tekintetében nagyon is eltérnek egymástól. Vannak lapjai, ahol nagy tudásának, rendkívül kifinomult stílusérzésének alig találjuk nyomát. Különösen áll ez a nagy számban készült egyházi tárgyú munkáira. Úgy látszik annyira elhalmozták megbízásokkal, hogy sok rézkarcát és metszetét sebtében készítette és azonmód kényszerült kezéből kiadni azokat. Felületes, hanyagul kidolgozott lapok ezek. Az élete végén készült bibliai tárgyú karcai azonban szubtilis alkotások, szeretettel, odaadással dolgozhatott valamennyin.

*

Callot művei mellett a kortársainak egész sereg grafikai alkotását is kiállította a múzeum. (Tanítványától Ábrahám Bossetől nem találunk egy lapot sem e kiállításon, csak a Callot halála után kiadott egyik háborús sorozat ornamentális címlapját.)

Stefano della Bella munkái Callot hatásának jegyeit mutatják. Stefano della Bella rézkarcai lágyabbak, a tónusnak nagyobb bennük a jelentősége, mint Callotnak kevés kivétellel csupán puszta vonalakkal megszerkesztett kompozícióiban. A haláltánc sorozat emelkedik ki a kollekcióból.

Jaques Bellange semmiféle közösséget sem tart Callottal. Az új testamanetum egyes részeit óhajtotta életre kelteni, túlságosan részletező technikával és barok finomkodással. Elnyúlt, félrecsavart idomok duzzasztják az alakok kecses ruháit, asszonyai majdnem mind mintha áldott állapotban volnának. Nyugtalanító, talányos mindaz amit csinál. Távolról Greco exaltálltsága cikázik át a formákon, a kompozíció szerkezetén, de Greco minden külsőségen áttörő fanatikus őszintesége hiányzik e munkákból, melyek inkább egy előkelő amatőr, mint iskolázott vérbeli művész keze munkáját sejtetik. Mindenesetre izgatók és érdekesek. Francia zamat száll ki e háromszáz esztendős lapokból.