Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 13. szám
Könyvekből, kanálisokból, a lustaság örökkévalóságából
százmázsásan felszobrozta magát a rémület.
Az idő fertőzöttebb, mint a milliomosok kölykei.
Felkergetett lendületek elátkozottan szétpozdorjáznak
idegen szemek testvéresen összeszomorodnak a horizonton
sikolytások áttöviskezik az alattomos fülelést
s a fájdalom vak szinei ökörnyáloznak a céltalanságban.
Vigyázz!
Az anyajó föld barlangokat tátog
Vigyázz!
A gépek a savak a robbanószerek a gázak
Vigyázz!
Csirátlan kis öregek hemperegnek az ágyakon.
Vigyázz! Vigyázz! Vigyázz!
Tavasz-marok világosat és sötétet dobál a térben.
Egy vörös gyereksikítás maga köré riasztotta a csillagokat.
Az utakon megtollasodott galiciaiak gyeplőzik a felhizott konjunkturát.