Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 13. szám · / · Lányi Sarolta
Ki mondja el neked, hogy én is voltam
s milyen voltam? Miként virágos erdő,
illatos, lombos, gazdag, zengő.
Ki lesz tanúm, ifjuságom tanúja,
ki látott akkor engem? dús, erős
ami voltam, míg el nem jött az ősz.
Míg el nem ért a rossz kor, hét sovány év
tántorgó, részeg dühvel dülöngve
s belébömbölt a termő tiszta csöndbe.
Szívem csöndjét ki hallja még, a zengőt,
ki látott engem, lombos gazdag erdőt,
ki lesz tanúm, ifjuságom tanúja?