Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 13. szám · / · Lányi Sarolta
Mikorra ideérsz a süket semmiből
mohó kezeddel éltembe fogódzva
s karomból kacagsz bele a világba:
én már nem kacagok teveled együtt.
Mire szemed megismerésre nyílik
s ifju eszed leméri zord közönnyel
a dolgok s lelkek nagyságát, súlyát:
én már nem leszek ott a versenyen.
Kiállok addig. Ó, már is kiálltam!
Kevély oszlopként nem fénylek teelőtted,
már csak mögötted járok, néma árnyék
követve féltőn te áldott lépteid.