Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 10. szám
Fínom mivű kincs finom ivű nyakon:
Arany medaillon! halld irigyed dalát,
Irígyedét, ki izgatottan
Látlak e nyak gyönyörében élni!
Nékem: lopott perc reszketeg üdve csak,
Néked: mulatlan szédület e gyönyör:
Vakító bőre bársonyára
Vágyva, magad-feledőn omolnod!
De lásd, szerelmes férfi olyan botor
S nagylelkü mint én, - kell: irigyeljetek,
S oly jól esik gyérebb javamból
A te dusabb javadat tetéznem:
Ha üdvös órák fülleteg évadán
E büszke nyakhoz hódol az ajk heve
S csókom borzolja szép simáját:
Téged is e remegés remegtet!
Vágytárs, medaillon! köss velem im frigyet:
Becézzük eggyütt ezt a nemes nyakat!
Te: ékszer ámult aranyát add,
Én meg a csók lihegő aranyját!