Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 10. szám
Feketén erezett sárga elefántcsontból
Görög élre metszett, keskeny, fonálajkú arc,
Két merev szem, amelyben mégis a vágy tombol,
Vonásain dúlt nyugalom és elalélt harc.
Fején a gőg, a pénz, gyémántok tiarája,
S a hazugság selymes palástja terül rája
És befödi telt husú, kis csontú termetét.
A négy sarkon négy fekete izmos rabszolga
Az álnokság dús brokát baldakinját hordja,
S hegyes kis lábánál buja, harapós menyét.
Arca-keze sárga s beteg zöld a baldakin,
Palástja színjátszó vörösből gyilkos zöldbe,
S a rabszolgák korcs arcán holtan feszül a kín,
Mert Ő a torz szerelmek csöpp isteni hölgye.
1918. máj. 5.